ez már az idegösszeroppanás lehet

Tisztelt Doktornő / Doktor Úr! Évek óta egyre inkább kikészülnek az idegeim, mára oda jutottam, hogy folyamatosan ordítok, az egyik pillanatban mosolygok, majd a legapróbb dolgokon üvöltök. Többször előfordult, hogy tárgyakat vágtam földhöz, illetve sokszor már a földön feküdtem, megbénultak az arcizmaim, görcsbe álltak a kezeim, dobogott a szívem, és csak hörögtem, üvöltöttem, annyira kikészültem. Van egy autista gyermekem, az ő nevelése teljesen felemészti minden energiámat, az anyósomékat pedig hiába kérem, hogy próbáljanak meg segíteni nekünk abban, hogy néha kimozdulhassunk itthonról a férjemmel. 6 éve itthon vagyok, úgy érzem, lassan teljesen elveszítem a kapcsolatomat a realitással. A férjem is aggódik, senkinek nem merek beszélni a problémáimról, mert szégyellem. Amikor elveszítem a kontrollt a viselkedésem felett, sokszor öngyilkossággal fenyegetőzöm, ütöm a férjemet, falba verem a fejem, illetve volt, hogy puszta kézzel törtem ki az üveget az ajtón. Nagyon félek, hogy ez már az idegösszeroppanás lehet. Kérem, mielőbb válaszoljon! Nagyon köszönöm: Egy elkeseredett anya

Kedves levélíró!
Hát, amit ír, az kimeríti az idegösszeroppanás fogalmát és sürgősen kellene tenni valamit. Ha így halad tovább, átmenetileg teljesen elvesztheti a kontrollját és kiszámíthatatlan ön és/vagy közveszélyes állapotba kerül. Ezt nagyon komolyan kell venni.
Sürgősen keressen fel pszichiátert, valószínüleg kezdetben gyógyszert kap majd, de midenképpen foglalkozni kell a lelki probémákkal és azzal, hogy milyen módon tanulhatná meg az önkontrollt.
Egyébként ma már vannak olyan önsegítő csoportok, ahol kifejezetten autista gyerekek hozzátartozói beszélik meg közös gondjaikat és a megoldás lehetőségeit.Ha érdeklődik, vagy az interneten kutakodik valószínüleg ilyet is talál majd.
Óriási teher az autista gyerek és mindenkit mélyen tisztelek, akit a sors ilyen nehéz helyzettel "ajándékozott" meg.
együttérzéssel: dr.Lajtavári László