félek hogy a gyermekeim isszák meg a levét

félek hogy a gyermekeim isszák meg a levét

Tisztelt Doktorur.

Életársi kapcsolatban élek van két gyönyörü gyermekem a nagyobbik a fiam nevelt fiam de 2 év alatt tökéletesen összeszoktunk és rendes apa fia kapcsolat alakult ki kölcsönös szeretetel és tisztelettel!!!Pedig olyan gyermekröl beszélünk akinek egy alkoholista volt az apja és rendesen

félelemben és levegöben logva élt lelkileg!!Viszont a párommal egyszerüen nem boldogulok és takarosan fogyik a türelmem,egyvalamit 4-5 ször el kell mondanom neki és még akkor sem teszi meg márcsak azért sem pedig esküszöm szépen kérem mindenre.Általános dolgokrol van szo a fiamnak elég egyszer kétszer elmondani és megérti sokkal jobban mint az annya!Tényleg nem iszok nem gépezek nem nözök és 320-340 orát dolgozok egy honapban mellette meg csinálom amire futja még eröm de igy egyedül érzem magam mert ösztönösen dacol a párom!Ha egy vadidegen azt mondja neki hogy az a gyogyszer vagy akármi jo akkor neki az tuti jo pedig az ésszerüség mást diktál szedett már igy minden hülyeséget a fogamzásgátlotol a fájdalomcsillapitoig.És ha valakivel mondjuk kedden arrol beszél hogy annak a valakinek pánikrohama volt neki 2-3 nap mulva kijön ugyanaz a fejfájásrol akkor 2-3 nap mulva neki egéssz nap fáj a feje. Kitalál olyan örültségeket hogy égnek áll az ember haja.Minap azt tudtam meg hogy ö azt beszéli be magának hogy a legjobb barátom azért jár hozzánk mert szerelmes belé és mi lenne ha pucéron látná öt meg ilyenek.Drága doktorur kérem segitsen valahogy mert már nem birom idegekkel ö orvosrol hallani sem akar ö tudja hogy nem beteg én vagyok az azt mondja.Tényleg ott járok ha nem lenne a két gyerek tuti elzavarnám mert már kikészit!Hogy reagáljak mit tegyek érzem hogy egyfajta felfokozott idegállapotban vagyok miatta és már ugy megyek 24orás szoli után haza hogy vajon mivel fogad megint!Valamit szeretnék tenni mert félek hogy a gyermekeim isszák meg a levét az egéssz hülyeségének. Segitségét elöre is köszönöm!!

Kedves Nagy Imre Ur!
Köszönöm őszinte, emberi levelét, amiben - legalábbis számomra - sikerült nagyon árnyaltan és őszinte jószándékkal ecsetelni élete szenvedéseit, ami nagyon meg tudok érteni.
Pokolian nehéz helyzetben van, de pontosan ezért jelenleg nem látok más megoldást, mint megpróbálni érzelmileg kicsit kihúzódni a helyzetből, nem átvállalni mások érzelmeit ilyen fokban. Ha túlvonódunk érzelmileg akkor sajnos tehetetlenné válunk és szenvedésünk csak nyomasztóbb és nyomasztóbb. Van helyzet, amikor be kell látnunk, hogy a legnagyobb jószándék ellenére
sem tudunk egy helyzetet kontrollálni, hanem a helyzet ural minket. Legyen kicsit "önzőbb", törődjön az életével, egészségével, hiszen mindkettő olyan mulandó!
Szerintem nem rossz ötlet keresni egy jó pszichológust, pszichiátert, vagy érzékeny barátot, aki távolabbról szemlélve a helyzetet okos és hatékony tanácsokat tud adni Önnek és rá tud világítani arra, hogy véletlenek nincsenek, helyzeteink szükségszerüek (sorsszerüek), de az, hogy miként állunk a helyzeteinkhez nagyrészt tőlünk függ. Lehet a sorsból akár tragikus végzetet is csinálni (mint a görög drámákban), de fel lehet használni belső épitkezésre, a helyzet megoldására, úgy, hogy mindenki szenvedése csökkenjen.
Érzékeny, értelmes és jó ember Ön, biztosan sikerülni fog.
Együttérzéssel: dr.Lajtavári László