Félelem

Tisztelt Doktor Nő/ Ur! 56-ig éves hölgy vagyok és 40 év becsületes munka mellett , több baleset/ legutóbb nyílt lábtörés / 7 hónapja volt, állandóan félelemben élek.Mindig mindenért aggódom és mita elvesztettem a munkám /vállalkozóként, más munkát sem tudtam ellátni az áll. szorongásaim miatt. Most az egzintenciális kiépített nagyon egyszerü otthonom elvesztését nem tudom kiverni a fejemből. Teljesen egyedül vagyok a gyermekeim máshok keresik megélhetőségüket. A fiam tart el már 3 éve. Eléggé kilátástalas minden. Sajnos még 2 mankóval tudok csak házon belül is közlekedni. Bár csak ennek az évnek is vége lenne már. Félelem jelligére Hálásan köszönöm válaszát Tisztelettel

Nagyon szomorú és egészen biztosan nem az egyetlen ilyen történet az Öné.
Teljesen érthető a szorongása, nem kell túl nagy beleélőképesség ehhez.
Ebben a helyzetben nem tehet mást, mint megkeresi, gyakorolja azokat a módszereket, amik képesek csökkenteni a feszültséget.
Gondolok itt a hagyományos pszichiátriai kezelésre, de legalább ilyen fontosak az öngyógyító megoldások, a közösség megtalálása.
Ne zárkózzon be. A szorongás csak szorongást kelt.
Most adva van egy nagyon nehéz emberi helyzet, Önnek kell megtalálnia a kiútat, persze minden létező segítség igénybevételével.
Az a szomorú vergődés egy megoldhatatlan helyzetben, amit leír tényleg gyötrő, de minden élethelyzetből van kiút.Gondoljon arra, hogy hányan voltak már hasonló helyzetben, vagy talán még rosszabban.

együttérzéssel: dr.Lajtavári László