Féltem őt

Tisztelt Cím! Párommal nemrég költöztünk össze, neki van két gyermeke akiket most már együtt nevelünk. A kislány aki nyolc éves most lesz első osztályos számomra nagyon furán viselkedik és félek hogy valamiféle betegsége van. Mindent megkérdez ami nem baj, de ugyanazt akár húszszor is egymás után. Ha mosom a hajam pl. akkor néz engem és megkérdezi hogy te most hajat mosol? Miért kérdezi hiszen látja. Ha azt kérem hogy kapcsolja ki a tévét akkor nem tudja megtenni, áll és nézi a tévét mert fogalma nincs hogyan kell, vagy nem meri nem tudom már eldönteni. Mindent bejelent amit csinál, pl. megyek wécér, megittam az üditőt, bejöttem az udvarról, felöltöztem, engem ezek idegesítenek mert úgy gondolom hogy nem kellene ezt csinálnia. Bizonyos szavak viszont nem jutnak eszébe, amit egy nyolcévesnek tudnia kellene. Felcserél betűket, szótagokat. Szinte semmi nem érdekli az öltözködésen kívül.Tudom hogy járt régebben fejlesztő pedagógushoz is, mert nagyon megviselte a szülei válása, pontosabban az hogy az anyja elhagyta őket pici korában. Szóval nem tudom mi lehet vele és félek mert két hét és kezdődik az iskola. Mi baja lehet, valami lelki probléma? Hogyan segíthetnék neki ha az? Köszönöm segítségüket. jelige: "Féltem őt"

Kedves B.Klára!

Ezek nagyon nehéz helyzetek és óriási energiát igényelnek, de egyben a  kapcsolatuk fejlődésének próbája is. Nagyon nehéz félteni és időnként haragudni a másik gyerekére, aki úgy tűnik súlyosan sérült. Valószínűleg lelkileg, aminek persze következménye a mentális visszamaradás. Most Ön lépett az anyai szerepbe és Önnek kell pótolni - amennyire lehet - a  mások által okozott hiányokat, mondjuk ki károkat. Nekem nagyon szimpatikus az Ön felelősségteljes és őszinte hozzáállása.. El  kellene a kislányt vinniük a területileg illetékes Nevelési Tanácsadóba, biztos vagyok benne, hogy alaposan megvizsgálják és kezelésbe is veszik. Ha valami miatt nem elégedettek, kérem írjon ismét, megpróbálok megbízható  gyermekpszichológusnőt keresni, amennyiben Budapest nincs messze. Nagyon fontos lenne a mielőbbi kezelésbevétel, most az idő nagyon lényeges. Együttérzéssel: dr.Lajtavári László