férjem keresi a helyét

Tisztelt dr Lajtavári László! Fiatal pár vagyunk, de immár kilenc éve együtt. A férjem a főiskola befejezése óta (3 éve)folyamatosan keresi a helyét, de nem igazán találja. Nem talált még rá arra a munkára, amely maradéktalanul boldoggá tenné, mindennel elégedetlen (szinte középiskolás kora óta mindig dolgozott valamit, most is.) Az életét céltalannak és hiábavalónak érzi. Vannak jobb időszakai, de szinte permanensen rosszkedvű, és ezen a problémán rágja magát, hogy mit is kéne csinálnia. Megoldásként merült fel benne, hogy külföldön kéne munkát vállalni, mert az itteni viszonyokkal, körülményekkel nem elégedett (elsősorban nem az anyagiakkal, hanem a közhangulattal, az emberek viselkedésével kapcsolatban), de nem tudom, hogy ha elmennénk, megoldódnának-e a gondjai. Önmagát is értéktelennek tartja, sokszor azon rágódik, hogy mit nem úgy kellett volna tenni, ahogy tette. Azt szeretném megkérdezni Öntől, hogy ezeket a viselkedésformákat elegendő oknak találja-e ahhoz, hogy külső segítséghez folyamodjunk, vagy esetleg várjam meg, hogy egy esetleges új munka megszünteti-e ezt az állapotot? (Itt kell megemlítenem, hogy amiatt is aggódom, hogy a férjem nagynénje depresszióban szenved(ett), többször öngyilkossági kísérletei is voltak.) Válaszát előre is köszönöm.

Kedves levélíró!
Nehezet kérdez!
A házastársnak mindig nagyobb a szerepe és a felelőssége is a pszichés problémák kialakulásában, mint a többi hozzátartozónak.
Úgy tűnik számomra, hogy Ön nem igazán érti, helyesebben érzi, hogy férjének mi is problémája. Amit leír, az valóban komoly mentális probléma és véleményem szerint nem külső problémák okozzák és nem igazán hiszek abban, hogy mindezt egy jobb munkahely megoldaná. Ugyanakkor nem világos a számomra, hogy mit ért külső segítségen. Mindig az a legjobb és szinte egyedül hatékony, ha az kéri a segítséget, akinek problémája van. Alapszabály, hogy akkor segítsünk valakinek, ha azt ő kéri. Egyébként az, hogy hozzám fordult, azt jelenti, hogy Önnek kell segítenem. Szerintem nem érzi eléggé a férje gondjait, ez neki nagyon fájdalmas lehet és könnyen úgy érezheti, hogy teljesen magányos és őt senki sem érti meg. Mindez persze nagymértékben fokozza az egyébként is súlyos belső problémáit. Abban egyetértek Önnel, hogy komolyan felmerül a depresszió lehetősége és abban is, hogy férjének segítségre van szüksége. Bizonyos értelemben az Ön feladata lenne, hogy ezt megértesse a férjével. Ez lenne az Ön részéről a legnagyobb segítség és az, hogy el tudja fogadni, meg tudja érteni férje súlyos gondjait.
Azt hiszem ebben nem eléggé jártas és tapasztalt, mindenképpen változtatni kellene ezen és ez a változás önmagában is csökkentené férje tüneteit.Azt hiszem nem vagyunk eléggé tisztában a megértés óriási, gyakran majdnem gyógyító jelentőségével, hanem másoktól várjuk ezt. Jó lenne, ha elgondolkodna ezen, akár hosszabban és higyje el, nem megbántani akarom, hanem segíteni szeretnék egy házaspárnak.
együttérzéssel: dr.Lajtavári László