Flora69

Tisztelt Doktor Úr/Nő! Az én kérdésem pszich. jellegű. Férjemet munkahelyéről elbocsátották, régóta nem talál semmiféle munkát, sajnos munka téren át is verték, rendőrségi ügy is lett belőle. (Ő a sértett!)Nagyon nehéz gyermekkora volt, (alkoholista édesapa, és az ezzel járó verések, kiabálások stb. Apósom azóta már elhunyt.)Pénzügyi gondjaink is vannak e miatt és a munka miatt is, és egy más jellegű problémák, melyek nem olyan nagy "kaliberű" dolgok, hogy e "betegségét" okozzák férjemnek, amely a következő: teljesen depressziós lett, magába zárkózó, már nem érdekli semmi, közömbös az élet iránt, mások iránt, ki sem mozdul otthonról, csak a tv-t nézi (ha nézi) vagy alszik. Régebben nagyon agilis volt, ma már csak akkor segít, ha én is otthon vagyok. Enni sem eszik, van hogy csak a második nap este. Fél, hogy elhagyom, hogy egyedül marad, pedig nekem Ő AZ ÉLETEM!SOHA NEM CSALTAM MEG, NEM IS FOGOM SOHA, de nem bízik bennem sem, és senkiben sem. Kérdésem az lenne, hogy mit csináljak, hogy megjöjjön az életkedve, kimozduljon otthonról? Egy középiskolás gyermeket nevelünk, aki osztályelső, nagyon jó gyermek, tehát emiatt sem kellene neki ideskednie, bár ez sokszor a gyermekre is kihat. Kérem segítsen, mitévő legyek? Jelige: Flora69 >> >> Tisztelettel!

Kedves Flora69!
Nagyon jól érthető, hogy mi a gond a férjével, vannak olyan élethelyzetek, amikor az ember látszólag feladja. Nagyon lényeges, hogy ne a negatívumokra koncentráljanak, az csak ront a helyzeten. A depresszió egyértelmü, de jobb lenne a hangulatzavar kifejezést használni.
Az, hogy valóban szereti, nagyon fontos, de agyon kényeztetni sem kell. Csak tudja és érezze, hogy szereti. (sokat számít a testi kontaktus, simogatás, egymáshoz közel húzódás stb.) és persze a beszélgetések. De csakannyit, amit ő kiván.
Mindenképpen felmerül, hogy antidepresszanst érdemes lenne szedni, ezt pszichiáterrel kell megbeszélni.
Egy fontos tényezőre nem tért ki, ez az alkohol. Nincs, vagy nem szívesen beszél róla?
Együttérzéssel: dr.Lajtavári László