Gábor

Gábor

T. Címzett!



29 éves férfi vagyok. Szociális fóbiám van depressziós tünetekkel keverve, amióta a fejemet tudom, egészen pici korom óta. Rettegek mindenféle szerepléstől, és erős szorongást okoz ha rám terelődik a figyelem, vagy ha kommunikálnom kell. Az ismerkedés is elég nehezen megy, még a munkahelyen is gondot okoz hogy egyszerűen nem tudok határozottan megnyilvánulni, teljesen le tudok fagyni ha "szerepelnem kell", képtelen vagyok határozottan

kiállni a véleményem mellett. Emellett sokszor erősebben érzem hogy nem tudok koncentrálni, és mintha lebegnék és csak testben lennék ott ahol vagyok, szellemileg csak részben. Van a családban szorongásos depresszióval kűzdő rokon, akitől akár örökölhettem is a hajlamot. Próbáltam már mindenféle önkontrollt javító, önismeretet fejlesztő stb. módszert, illetve mindenféle vény nélkül is kapható nyugtató, illetve szorongáscsökkentő készítményt, és semmi sem használt igazából. Pl. a Remotiv Extra pár hónap

alatt egy nagyon picit javított a hangula tomon, de semmi érdemi változás. Alvási és szorongásos problémámra írtak fel Frontin-t, de igazán nem használt, sőt kicsit kábult és dekoncentrált voltam tőle. Munkám erős szellemi igénybevételt jelent, és félek hogy ha

írna is fel egy pszichiáter megfelelő gyógyszert, esetleg lelassulnék tőle, vagy hosszabb idejű szedés után elbutulnék tőle, a szexuális funkció zavarokról már nem is beszélve. Azonban úgy érzem hogy annyira erősen gyökerezik a problémám, hogy ennyi év (lassan egy fél élet eltelte) után valami igazán erőteljes és hatékony megoldás segíthet csak rajtam, egy pszichoterápia biztosan nem elegendő. Mit tudna tanácsolni? Igaz az, hogy egyes antidepresszáns gyógyszerek képesek csökkenteni a gátlásokat? (Ez nekem elég hasznos lenne).

Válaszukat előre is köszönöm.

Jelige: Gábor

Köszönöm emberi sorait. Csodaszerek, eljárások nincsenek, de emberséges gyógyítás igen.
Nem tudom, meddig lehet Önt teljesen tünetmentesíteni, de a jelenleginél jobb állapotba kerülhetne szeretem.
Ehhez viszont egy gyógyító közösségre lenne szüksége, ami nálunk leginkább alapítványoknál érhető el.
Utána kellene néznie egy ilyen komplex rehabilitációs programmnak.
Üdvözlettel: dr.Lajtavári László