gáz

Kedves doktorúr! A problémám az, hogy amióta édesanyám meghalt, azóta folyamatosan az öngyilkosságra tudok gondolni. Már egyébként kaptam ötletet, hogy lehet a legbiztonságosabban felvágni az ereimet. Sokszor meg is próbáltam, de az a baj, hogy valaki állandóan meglátta. Nagyon sokat örlődök magamban, bár a külvilág felé azt mutatom, hogy minden ok. Mit tegyek, hogy eltereljem a figyelmemet? válaszát köszönöm gáz jeligére

Kedves levélíró!
A szülő halála az egyik legyik legnagyobb " lelki" trauma életünkben. A másik sajnos az, hogy életünk egyre szeretetnélkülibb és önzőbb. Tudja, olyan furcsa most nekem így egymásután olvasni a sorokat, édesanyám meghalt én pedig készülök felvágni az ereimet. Nem tudom hány éves, mik voltak
édesanyja halálának körülményei, milyen volt az Önök viszonya,de lehet, hogy mindezek a kérdések feleslegesek is. A hagyományos világban (ami sajnos a XX. században mélypontra jutott) a szülők elvesztésének volt egy jól kialakított kultusza. A halál a szüleink halála volt, a haldoklás a halál és az azt követő 1 év teljesen egészében Édesanyánk segítéséről szólt, ebben a számára nagyon nehéz időben. Csak a test hal meg, a tudat tovább létezik és nagyon nehéz helyzetbe kerül, hiszen mindent és mindenkit hátrahagyva kell bolyongania minden kapaszkodó nélkül. (Hacsak nem volt felkészülve és felkészítve lelkileg is a halálra és az azt követő időszakra.) Nagyon fontos ilyenkor, hogy mit lát maga körül, ha széttekint a maga mögött hagyott világban,amivel sajnos képtelen kapcsolatba lépni és üzeneteket eljuttatni. Olyan, mintha börtönbe lenne zárva. Képzelje el, mit érezhet, ha látná, érezné, hogy gyereke is a halál gondolatával foglalkozik, csak saját fájdalmával van elfoglalva és vele nem törődik. Iszonyú lehet.
Megértem fájdalmát, tudom, hogy nagyon nehéz a mai világban élni, ami olyan, mint egy szellemi sivatag. Egyetlen dolog létezik, ami valóban csökkentheti szenvedésünket ez mások segítése. Ha másoknak segítünk, Önmagunknak segítünk, csak ezzel tudjuk valóban csillapítani szenvedésünket. Próbáljon egy kicsit kilépni saját magából, próbálja beleélni magát  édesanyja tudata szerepébe és próbáljon segíteni Neki, együttérzéssel, imádsággal, a jókért, amit biztosan kapott, ha mást nem, hogy hogy tőle ered
az élete. Csak erre koncentráljon. Ha sikerül, akkor félre tudja tenni saját gyötrő negatív érzéseit és segíteni tud neki. Ha ezen túljútott, akkor jöhetnek a saját problémái, de csak akkor. Ha most ezt megtanulja, bármilyen nehéz és keserves is, akkor olyasmit fedez fel,ami akár az egész életét megváltoztatja.
Higgyen nekem, nem vagyok fiatal ember és bevallom én is későn jöttem rá minderre. De nem baj, a lényeg, hogy rájöjjünk.
Keressen fel jó embereket, legyenek bárkik, akik képesek együttérezni Önnel, higyje el, hogy segíteni fognak. Persze lehet olvasni is, nagyon jó, de a legfontosabb, hogy megpróbáljon saját tudata mélyére nézni. Minden rosszban van valami jó is, Önnek most az, hogy megpróbáljon másként gondolkodni.
Teljes szívemből kivánom Önne, hogy síkerüljön.Csak elkezdeni nehéz!
Együttérzéssel: dr.Lajtavári László