Gergő | Weborvos

Gergő

Jelige: Gergő



Tisztelt Doktornő!

Kisfiam 5 éves. Nagyon okos, értelmes gyerek. (az óvónők szerint is) Több hónapja már, hogy ismeri az órát, felismeri a 4 számjegyű számokat. Mindezt saját magától tanulta meg. Sosem tanítottam. Mindig is érdekelték a számok, kérdezgetett, válaszoltam, s egyszer csak azt tapasztaltam, hogy mindezeket már tudja. Internetezik, verseket, dalokat könnyedén megtanul. Ezeket csak azért írom le, hogy Doktornő is lássa, nem buta gyerek korához képest.

Most mégis nagyon el vagyok keseredve, egyáltalán nem tudom, mit kezdjek vele. Mindig újabb és újabb butaságot talál ki bosszantásomra.

Mint az elején írtam, okos, értelmes gyerek, most mégis visszafejlődött 2 éves szintre. Gügyög, gagyog, hisztizik, nem fogad szót. Sokszor kiabál velem, utcán, boltban, buszon is. Bármivel próbálkozom ilyenkor, hasztalan. Aztán mikor kitombolja magát, már nem is tudja, mi bajom, miért haragszom rá. (Egyébként nagyon bújós, puszilkózós gyerek. De csak velem. A családban sem puszilgat senkit, nem is bújik senkihez. Mai napig együtt alszunk. Tudom, hogy nagyon szeret, ezt naponta legalább 10-szer elmondja, puszi kíséretével.) A férjem távol dolgozik, hetente 2 napot tölt itthon. Nagyfiam 17 éves, kollégista, kéthetente hétvégén jár haza.

Már mindenfélével próbálkoztam. Kértem szépen, kedvesen. Veszekedtem is már vele, sőt szégyellem, de már rá is ütöttem miatta. Semmi sem használ. Amit a fejébe vesz, annak úgy kell lennie. Nem tudom befolyásolni az akaratát. A nyaralásunkat is megkeserítette. A nővérem 16 éves lányát is folyton piszkálta. Amikor látta, hogy a lány mindenért nyafog, annál jobban. Most már teljesen kétségbe estem. Nem tudom, mit tegyek? Elvigyem pszichológushoz?

Egyébként korához képest mindent nagyon későn kezdett el.

3 éves korában kezdett beszélni, ekkor lett nappalra szobatiszta. Viszont 4 éves koráig csak pelenkába volt hajlandó kakilni. (emiatt egyszer írtam is Doktornőnek) Mikor kérdeztem, meddig kakil még pelusba, azt válaszolta 4 éves koráig. Én türelmesen vártam. Szülinapi bulija után, másnap reggel, már a WC-ről kiabált, hogy készen van. Éjszakára még mindig pelenkázni kellett. Kérdésemre azt válaszolta, ha majd 5 éves lesz, már nem kell a pelenka éjszakára sem. Még ha hihetetlen, akkor is így történt. Szülinapi buli után már nem is kellett. Bármit elkövethettem, hogy biciklizni tanítsam, nem érdekelte. A műanyag kismotorral játszott, hozzá sem nyúlt a biciklihez. Kb. egy hónapja elővette a kisbiciklit, ráült és biciklizett. Kétkerekűn, holott előtte a pótkerekesen sem tudott. Ha ezeket más mondja, talán el sem hiszem. Rajzolni még most sem szeret. Ceruzát a kezébe sem vesz, ha mégis, akkor csak számokat rajzolgat.

Mindent próbáltam türelmesen kivárni, nem siettettem soha. Hagytam, amikor majd ő úgy gondolja.

Ha kedve van köszön, értelmesen elbeszélget idegenekkel is. Az oviban egyedüli volt a kiscsoportban, aki születési adataitól kezdve a szülők munkahelyéig mindent fel tudott sorolni. Sokszor mondják mennyire értelmes gyerek. De ha rájön csak gügyög, ha kérem sem köszön. A nevét sem mondja meg. Nevet a saját hülyeségein, szórakoztatja magát. Ha látja, hogy mérges vagyok, akkor is a szemembe nevet.

Mindennek úgy kell történni, ahogyan akarja, különben dühös, mérges lesz. Csapkod, kiabál. Tavaly nyáron agresszív is volt. Ráütött a gyerekekre, felnőttekre sosem. De ez is elmaradt, most már nem is igazán adja vissza. Én magam láttam, hogy többször megütötték, nem is figyelt rá. Talán 10 esetből, 1-szer ütött vissza.

Sokszor olyan mintha két ember lakozna benne. Mikor elszáll a mérge, aranyos, kedves. Mindent megtesz, amit kérek. Értelmesen el tudunk beszélgetni. Megérti, amit kérek, teljesíti is azokat.

Ön szerint forduljak vele szakemberhez? Vagy hagyjam, majd kinövi? Az oviban is panaszkodtak rá, most még ettől is félek, hogy újra jön a panaszáradat. A nyáron másik óvodába járt (amíg a miénk zárva volt). A leírtakat ők is tapasztalták és javasolták, hogy vigyem pszichológushoz. Mivel félig-meddig kollégák vagyunk, csak baráti alapon javasolta az egyik óvónő. Ők egyébként sosem panaszkodtak, a gyerek imádott odajárni. Azt szeretné, ha továbbra is odamehetne. (Ezt sajnos nem tudom megtenni, mivel akkor mindennap fél órát késnék a munkahelyemről.)

Várom mielőbbi válaszát és segítségét.

Tisztelettel és köszönettel: egy aggódó anyuka

Igen kimerítő levelére rövid válaszom: sürgőssen vigyék el nevelési tanácsadóba a kisfiút. Bennem még egy enyhe formájú spektrum zavar is felmerül. Üdvözlettel dr Sebő Zsuzsanna