hisztéria
Közzétéve: 2009. 09. 01. 13:26 -
• 1 perc olvasásKözzétéve: 2009. 09. 01. 13:26 -
• 1 perc olvasás
Jelige: hisztéria Azt szeretném megkérdezni, hogy létezik-e olyan betegség, hogy hisztéria? Ha igen milyen általános tünetei vannak és lehet-e gyógyítani és hogyan.Válaszukat előre is köszönöm
Kedves levélíró!
Ma már hivatalosan nincs ilyen diagnózis, de a XIX-XX. században még volt, maga a szó a a női méh latin kifejezéséből ered, amiből látható, hogy elsősorban nők betegségének tartották.Nagyon különböző tünetek tartoztak ide, egyéb okkal nem magyarázható bénulások, ájulások (ilyenkor adtak repülősót a hölgyeknek) megmagyarázhatatlan és diagnosztizálhatatlan tünetek, rosszullétek. A mai nyelvhasználatban is megjelenik, "hisztizik", "
hisztériás", változatlanúl elsősorban nőknek tulajdonítják.
A korszerűbb pszichiátriai diagnosztikában már nem szerepel ez a kifejezés, helyette több különféle betegség - disszociativ zavar, phobia, pánik stb. vette át a helyét. A lényeg persze változatlan, szerencsére ma már férfiak "betegsége" is lehet, olyan különböző megnyilvánulású tünetegyütteseket értünk alatta, amit nem lehet szervi idegrendszeri eltéréssel magyarázni, hanem az elfojtott,
vagy összegyült feszültségek kitörése okozza. Kezelése ennek megfelelően alapvetően az érzelmi stabilitás kialakítása, a mélyben lévő konfliktusok feltárása és szükség esetén gyógyszerek (szorongáscsökkentők, antidepresszansok, hangulatstabilizálók) alkalmazása. Sokan igen n enyhe, alig kimutatható idegrendszeri eltérést, vagy neurokémiai zavart tartanak az oknak, a kérdés körül heves vita folyik. Magam részéről én döntően gyermekkori lelki sérülések, ezekre ráépülő későbbi stresszek okozta érzelmi és gondolkodásbeli zavart vélek a fő oknak, és érthetően ennek a rendezését tartom a megfelelő kezelésnek. Dehát ekörül nagy a vita a szakmán belül is. A lényeg az, hogy alapvetően gyógyítható, de nem megfelelő kezelés, vagy együttmüködési hiány miatt könnyen krónicizálódó un. funkcionális (alapvetően nem szervi) mentális zavarról van szó.
együttérzéssel: dr.Lajtavári László
Kövess minket!
facebookKapcsolódó cikkek


