Hogyan szabadulhatnék? a halálfélelemtől

Tisztelt Dr.úr! 40 éves nő vagyok.Kérdésem az lenne,hogy miért nem tudom tartósan meggyőzni magam arról,hogy nem vagyok szívbeteg. 3éve kezdődött minden.Mellkasi szorítás,erős szívdobogás érzés stb. Ismétlődőkivizsgálások sorozata után nem találtak szevi problémát,akkor egy időre megnyugszom,jól vagyok,de aztán más-más tünetekkel kezdődik előlről az egész. Már minden tünetet ami a szívvel kapcsolatban állhat,mindet átéltem már.Tavaly augusztusban voltam utoljára vizsgálatokon,akkor azt írták papíromra,hogy dg.anxietas. Persze utánanéztem,félelemérzet,szorongás.Ettől soha nem szabadulok? Vagy régen voltamés újabb vizsgálat kellene már?Azzal az a baj,hogy ha csak gondolok aekg-ra,már rosszabbul vagyok.Tény,hogy nagyon stresszes vagyok,töprengek,rágódom sokat.Eladóként dolgozom és sajnos az utóbbi hónapokban sok fiatal ismerős vevő halt meg.Ez is nagyon megrázó. Legújabb tünetem az,hogy szorongat a mellkasom,közben a gyomorszájamat mintha egy kéz szorítaná össze. Pszihiáternél már voltam ,nem tudott segíteni,a gyógyszertől amit adott pánikrohamom lett.Csak a xanax segít vagy ,ha beszégetek valakivel és ő megerősít abban,hogy nincs semmi bajom.Akkor ideig-óráig elvagyok,de aztán kezdődik előlről.Mit tegyek?Megtisztelő figyelmét köszönöm! jelige:Hogyan szabadulhatnék?/a halálfélelemtől/

Kedves levélíró!

Nagyon szépen köszönöm az őszinte levelét, amihez nehéz lenne bármit is hozzátenni. Ez pontosan igy van - sajnos.

Az okokat hadd ne részletezzem. Önnek csak azt tudom javasolni, hogy távolodjon a problémáktól, próbálja megtalálni az örök szépet, a természetben, virágokban és bizony az emberekben.

Ha túl közel megyünk bizony megbolondulunk, ha túl távol, akkor is.

Nagyon szük az az ösvény, ahol az ember megtalálja a boldogságot, de létezik. Gondolkodjon el ezen.

Együttérzéssel:: dr.Lajtavári László