húgomnál 4 hónapja skizoid paranoiát állapítottak meg

Kedves Doktor Úr, sajnos a húgomnál 4 hónapja skizoid paranoiát állapítottak meg. Egyébként jó szellemi teljesítőképességgel rendelkezett (2 nyelvvizsgája is van, jó tanuló volt a gimnáziumban), de mára ennek nem sok nyoma maradt. 18 évesen egyik napról a másikra megszakította kapcsolatát barátnőivel, majd egyetemre kerülvén egyre zárkózottabbá és magányosabbá vált (azt gondolta, hogy kinevetik a háta mögött, rosszat akarnak neki,...) majd idén otthagyta az egyetemet(ekkor 21 éves volt), mondván őt kirúgták, amit gondolatátvitellel közölt vele egy egyetemi tanára. Sajnos csak ekkor döbbentünk rá, hogy valami komoly pszichés problémája lehet. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy nem hajlandó tudomásul venni, hogy beteg. Különböző téveszmék(betegségek megléte, mérgezés, a családja az életére tör) és hang-hallucinációk gyötrik, gondolkodászavarban(koncentráció hiány) szenved. Jelenleg egy Seroquel nevű gyógyszer 600 mg-os változatát szedi. Ön szerint mi hogyan tudnánk elősegíteni, gyorsítani gyógyulását? Egyáltalán van esély rá? Le lehet százalékoltatni, vagy képes munkavégzésre? Lehetséges egy másik gyógyszerrel a nagyobb gyógyulási esély? Válaszát előre is köszönöm! Üdvözlettel:

Kedves levélíró!
Köszönöm szépen, hogy ilyen részletesen tájékoztatott és érezni a jóindulatát, segítő szándékát.
Nagyon nehéz helyzetben vannak. A leírás alapján a diagnózis nem kérdőjelezhető meg. Ma már nagyon sokféle modern antipszichotikum van, valamelyik biztosan segít.
Ha a tünetei csökkennek, akkor következik a legnehezebb feladat, a rehabilitáció kérdése.
Nem tudom, milyen körülmények között van, de tudnia kell, hogy maga a kórházi kezelés ténye, az egyre jobban kialakuló betegségtudat, vagy fordítva, az egyre komolyabb betegségbelátás hiány, az ismerősök, barátok elvesztése, az életuton való megrekedés a huga számára is rendkivül súlyos traumát jelent.
Sajnos még mindíg keveset tudunk a betegségről, de az bitos, hogy a megfelelő gyógyszerelés, a hozzátartozók segítsége és egy gyógyító közösségben történő rehabilitáció egyformán fontosak.
Az elmúlt évtizedekben a betegség prognózisa sokat javult, pontosan azért, mert a pszichiáterek is rájöttek, hogy sok ugynevezett negatív tünet, nem feltétlenül magának a betegségnek a velejárója, hanem a nem megfelelő utókezelés következménye.
Nagyon kell vigyázni, hogy ne csak a betegséget, a negatív tüneteket lássuk a hozzátartónmkban, hanem az embert és meg kell tudni találni a pozitívumokat is.
Ennek a megváltozott hozzáállásnak az eredménye, hogy látványosan javult a betegség kimenetele. Ez egy nagyon nehéz feladat, sokat kell olvasnia, beszélgetni hozzátartozókkal, akiknek a családjában hasonló betegség fordult elő és megtalálni egy olyan rehabilitációs központot, ahol a gyógyitó erők fokozottan érik el a beteget.
Mindíg az embert kell nézni, a lehetőségeket és támogatni, elfogadni, türelmet gyakorolni.
Együttérzéssel: dr.Lajtavári László