JÁTÉKSZENVEDÉLY

JÁTÉKSZENVEDÉLY

JÁTÉKSZENVEDÉLY

Az öcsém kb. 5 éve (tudomásunk szerint) kb. félévenként elszórja az összes pénzét játéktermekben (nekünk ezt mondja). Sajnos már amikor módja van rá, akkor a családja (szüleimmel él együtt) pénzét is elszórja ilyenkor súlyos

bajba taszítva saját magát és a családját is.

A szüleink szegény emberek, az öcsém sem keres túl sokat. Egyedül én vagyok jó anyagi helyzetben (a nővére) és sok esetben az én anyagi támogatásommal élik túl napjaikat vagy kerülnek ki a bajból.

Eddig mindig pénzzel segítettem, de ezt már nem látom megoldásnak. kb. egy hete újra felhívott az öcsém, hogy baj van, megint eljátszott a pénzét és a fűtésre közösen félretett pénzt is és persze várta, hogy majd akkor én megint szépen utalom a lóvét a megmentésükre. Én ezt most megtagadtam, mondván, hogy már nagyon sokszor megbeszéltem vele, hogy milyen butaságot csinál és persze már sokszor "legutoljára"

segítettem. Most úgy láttam, hogy ha megint adok neki(k) pénzt, akkor sosem veszik komolyan, hogy komolyabban kellene irányítania az életét. Biztos vagyok benne, hogy súlyos pszichológiai tényezők indjtották el ezt a folyamatot, és a jelenleg is fennálló rossz körülmények miatt sem tud kilábalni belőle. Én nagyon korán elköltöztem otthonról (14 éves voltam), addig osztályelső volt az öcsém is. Utánna pedig csak lejjebb és lejjebb csúszott. Apánk alkoholista és szintén kevés vagy semmi pénzt nem ad haza, korábban apánkra fogta az öcsém a kihágásainak okait. Ha az pánknakis

elnézi anyánk a kihágásait, akkor neki is el fogja. Bántja őt, hogy ő sok pénzt ad haza a közös háztartáshoz, erre alapozva akkor meg apám lesz kevésbé spórolós. Szóval kész ördögi kör. Anyánk beteg, rokkantnyugdíjas és már nagyon elkeseredett, már haragszik a férjére, a fiára is.De egyikőjüknek sincs kiút, együtt kellene kilábalniuk a bajból.

Anyámat orvosokhoz szoktam cipelni, ha nagy bajban van már, akkor kicsit helyrehozzák. Apámnak nem tudok semmit segíteni. Öcsém esetében még reménykedtem, hogy majd csak megjön az esze és egy kis tőke összegyűjtése után, javasoltam neki kezdjen új életet máshol, ne lakjon a szüleivel. De ehhez túl jó dolga van a mama főztje és gondoskodáa mellett. Én persze lelkileg kikészülök attól, hogy csak azt látom, hogy tönkremennek és én nem tudom, mit tehetnék, ami tényleg hat és nem csak ideig óráig.

Most abban kérném a segjtségét, hogy ajánljon nekem egy olyan szakkönyvet, ami a játékszenvedélytől beteg embereken segít. Megvenném és odaadnám az öcsémnek, hátha ezt elolvasva megokosodna. Szegénykém annyira szeretne sok pénzt szerezni, de egyszerű dolgozó emberként ez nem megy neki. Amikro elmegy játékgépezni, mindig azt hiszo, majd most sok pénzhez jut. Szóval most egy szakkönyvben reménykedem. Hol keressem?

Jó lenne egy pszichológus segítsége is az öcsémnek, dehát hol találunk olyant, aki érti is a szakmáját és hajlandó foglalkozni is vele anélkül, hogy vagyonokat renélhetne a kezeléstől? Sajnos e tekintetben sok rossz tapasztalatom van, bár le a kalappal a tisztességes orvosok előtt.

Kérem, ha bármilyen ötlettel tudna segíteni, nagyon hálás lennék! Köszönettel

Kedves levélíró!
Köszönöm részletes, tisztánlátó és nagyon emberi levelét. Nagyon sok kiadvány, cikk, könyv van ebből a témakörből, ha beüti a Google-ba a játékszenvedély szót, többezer hivatkozást fog találni a játékszenvedélyről és annak terápiájáról.
Szomorú és sajnos túl gyakori az a családtörténet, amit leír. Ön az
egyedüli, aki talpon tudott maradni és felelősséggel viszi az életét. Hogy miért Ön, azt nem tudom, nyilván az Ön belső lehetőségei megengedték a "kitörést". Teljesen egyetértek azzal, hogy nem fizeti többé a számlát, hiszen ennek sohasem lesz vége, csak Ön és családja is tönkremennek, testvére függése ráadásúl csak tovább fokozódik. Testvérével meg kellene szakítani a kölcsönös függést és helyette csak a szerető együttérzés maradjon. Tudom, hogy nehéz megtalálni az optimális távolságot. Lehet, hogy az anyagi támogatás megvonása az első lépés ezen az úton.
Jó ötlet, ha könyvet akar adni az öccsének, de sajnos ez csak a racionalitás sikján hat, a probléma az egész személyiségé.
Testvérének kezeltetnie kellene magát, mégpedig olyan helyen, ahol nagy a tapasztalat a játékszenvedély gyógyításában. Az első lépés az lenne, hogy testvére beismeri, hogy függő, hogy kártékony magatartást tanúsít, hogy elvesztette a kontrollt a függés felett és nem vállalja a felelősséget. Ehhez egy hosszú érési folyamat szükséges, a legelső lépés a beismerés. Sajnos ha ez nem történik meg, még távolabb kell huzódnia tőle, hiszen
mindenki a maga sorsát járja.
Nagyrabecsüléssel és együttérzéssel:: dr.Lajtavári László