Jelige: késleltetett reakció?

36 éves vagyok, férjemmel gyermekkorunk óta ismerjük egymást, mindketten elsők voltunk a másiknak. Gyakorlatilag 20 évig voltunk együtt, gyerekünk sajnos nem született. Másfél éve egyik percben még minden szép és jó volt, aztán ő csak annyit mondott, hogy ,,Elmegyek", és kisétált a közös lakásunkból. Nem kaptam még arra sem lehetőséget, hogy - ha valamit rosszul csináltam volna - helyrehozzam. Azóta egyedül vagyok, idén májusban a válóper is megvolt, és én eddig keményen álltam a sarat, igyekeztem nem összeomlani. Mostanában viszont kezd eljutni a tudatomig, hogy ez végleges, hiába minden gondolatom az, hogy de jó lesz neki a velem történteket elmesélni, ő már soha nem tér vissza. Azt hiszem most kezdek összeomlani. Mellesleg senki sincs mellettem, szüleim, rokonaim Erdélyben élnek. Az lenne a kérdésem, hogy lehetséges ez, hogy ily hosszú idővel a történtek után csak most jut el a tudatomig, hogy vége, nincs tovább? Egyedül vagyok, nincs kivel kibeszélni problémáimat, Ön szerint keressek fel egy szakorvost?

Mindenképpen. Biztosan nagyon sokat tud segíteni Önnek. Problémája bármennyire is egyedi szakmánkban jól ismert és jól kezelhető.