kényszerbetegség

kényszerbetegség

Kedves Doktorúr!

Ne haragudjon,hogy rabolom az idejét kissé hosszú levelemmel,de nem tudok már hova fordulni a problémámmal.38 éves családapa vagyok.

Fél éve kezdődtek a panaszaim.Kezdődött alvászavarral, majd teljes lehangoltság, örömtelenség érzése. Megpróbáltam magamon segíteni mozgással, vitaminokkal. omega 3 stb. Volt, hogy jobban lettem, de sajnos pár nap múlva kezdődött minden előröl. Végső elkeseredésemben tegnap elmentem a városomban lévő pszichiátriai szakrendelésre. Nagyon ideges voltam, hogy majd mit fogok mondani, de megnyugtatott valamelyest, hogy az ott rendelő Doktornő majd biztos nagyon kedves lesz és ha nem is hosszan, de elmondhatom neki a problémámat ami okozza a jelenlegi állapotomat.

Tisztában vagyok azzal,hogy most egy "gödörben" vagyok és nem tudok segítség nélkül kimászni belőle. De szinte biztos vagyok benne,hogy a mostani állapotomat mi okozza. Gyermekkoromra vezethető vissza a probléma, amivel ezidáig sikeresen együtt tudtam élni, és tudtam kezelni.

Egy tartós kimerültség miatt felerősödtek ezek a problémák. A probléma neve kényszerbetegség, azon belül is kényszergondolatok. Amik gyerekkoromban kezdődtek, de akkor még nem tudtam miért vagyok én ilyen, de elfogadtam magam ilyennek.

Tudom, hogy a legjobb megoldás egy magánpszichiáter lenne de sajnos erre nincs pénzem. 20 éve dolgozom. Nagyon sok TB járulékot fizettem eddig,és szinte alig vettem igénybe orvosi segítséget, és most amikor szükségem volna rá akkor fizessek ismét nem kis összeget ha nem akarok teljesen leépülni. Visszatérve a szakrendelésre. Tegnap voltam ott, ami nálunk heti 1 alkalommal van. Mindenkit magam elé engedtem, hogy tudjak a doktornővel beszélgetni a problémámról nyugodtabban. Már senki nem volt a váróban, bár még a rendelési időböl volt hátra 3 teljes óra. Bementem. Kérdeztem, hogy elmondhatom-e mi a problémám ."El de csak röviden" jött a válasz. Elmondtam. Nem akartam magam diagnosztizálni, de próbáltam rátérni arra ,hogy én nem csak egy középsúlyos depressziós vagyok, hanem a depresszióm okát is próbáltam elmagyarázni. Véleményem szerint a depresszióm ,a kényszergondolataim felerősödése miatt jött elő amit egy túlhajszolt állapot váltott ki.

A doktornő erre azt mondta:"akkor minek gondol olyasmit amit nem akar gondolni"? És majd ő tudja, hogy mi az én bajom! Szóhoz sem hagyott jutni.

Azért szerettem volna Neki elmondani részletesebben, mert tudom, hogy kényszerbetegségnél vannak hatékony SSRI gyógyszerek, de nem mindegyik az. Azt is mondta, hogy a kényszercselekvést még megérti,de a gondolatokat nem tudja hová tenni. Nagyon ellenszenvesen viselkedett velem a doktornő, és így el is ment a kedvem a további beszélgetéstől.

Ő folytatta továb:"Majd mi rendbehozzuk,szedje csak a gyógyszert!"

Fel is írta.Frontin 3×1 0.5mg Remeron 30mg napi 1.

Kérdeztem, hogy ennyi frontintól tudok e majd dolgozni, mivel én még gyógyszert se nagyon szedtem soha, nemhogy ilyen nagy dózisban.

Válaszolt:"honnan tudjam én, hogy maga hogy bírja ezektől a munkát"

Pedig én csak a főbb mellékhatásokra lettem volna kiváncsi főleg a remeronnal kapcsolatban."Rakassa ki magát táppénzre 1 hónapra"jött a válasz. Kérdeztem még továbbá, hogy meddig kell nekem ezt szednem. "Élete végéig"jött a válasz. Nem lehetne majd később fokozatosan leépíteni később ha jobban lennék? "Úgyis visszaesik ha nem szedi!". Kérdezte ekkor, hány éves vagyok? 38. "Akkor örüljön,hogy eddig nem kellett!""Különben is vannak szívbetegek, meg cukorbetegek,és ők is szednek gyógyszert, hát maga nem kibírja? "Hát ennyi az én történetem. Most teljesen magam alatt vagyok,hogy már nem tudok kihez fordulni. Felhívtam a hozzánk közelebb eső kórház pszichiátriai szakrendelését, ahol min.2 hónap a várakozási idő.

Tanácstalan vagyok. Nagyon sokat foglalkozom azzal a gondolattal,hogy befejezem az életem,most meg ez a tanácstalanság is rátesz,hogy nem tudok hová fordulni.Kérdésem az lenne,hogy valóban életem végéig kell szednem ezeket a gyógyszereket?A remeront szokták-e alkalmazni kényszerbetegség esetén,és ez SSRI gyógyszer egyáltalán vagy csak egy régebbi tipusú antidepresszáns? Hová tudnék még ezek után fordulni,mert oda nem akarok többet visszamenni.Köszönöm türelmét,és hogy szánt rám egy kis időt és végigolvasta hosszú levelem.Tisztelettel

Köszönöm mélységesen emberi levelét.Valóban nincs megoldva a kezelése.
Nem tudom merre lakik, én Budakeszin tudnék ingyen is foglalkozni Önnel, ha megbízik bennem.
Ha nem tud jönni, akkor meg az a véleményem, hogy végül Ön fogja meggyógyítani saját magát- ami egyáltalán nem ritka. ( az esetek kb.30%-ban fordul elő öngyógyulás)
Együttérzéssel: dr.Lajtavári László