Kétségbe vagyok esve...

Tisztelt Weborvos!!! 7 évvel ezelőtt vastagbélrákot diagnosztizáltak nálam,ráadásul nyirokáttétest...sikeresen tul vagyok rajta,de ez alatt a hét év alatt,talán a kemoterápia is besegitett ezer problémám lett...nem sorolom...sokat jártam orvosoknál mindenféle bajjal...igy aztán totál visszahuzodtam a világ elől...a sok rosszullét miatt és ráadásul egyedül élek ,ami nem segit ,hogy jobban érezzem magamat...Családom nincs. A z eredeti családommal /anya,tesok/ hideg a kapcsolatom,nem igénylik a találkozásokat, csak egy évben egyszer stb. Be fogok kattanni...nincs barátom se, idegen városban élek,nem itt jártam iskolában ,nem volt itt munkahelyem...hét éve, rokk.nyugdijas vagyok és ha emberek közé kell mennem szorongok, felmegy a vérnyomásom. A boltban rámjön a szédülés stb....Mit tegyek? köszönöm a válaszát! Kétségbe vagyok esve...jeligére

Kedves levélíró!

Hát ez valóban nagyon nehéz élethelyzet, de mintha Ön sem vágyott volna eddig igazán kapcsolatra. A kétségbeesést értem, de nem tudom mi ennek pontosan az oka.
Amin keresztülment, az bőven indokolja az érzéseket, lehet, hogy a szenvedés során elkezdett vágyódni az emberi közelség iránt?
Akkor érdemes körülnézni, látogasson el a rákbetegek egyesülete ( ?) honlapjára, úgy tudom, nagyon sok heléyen vannak müködő klubok, lehet, hogy egy ilyet kellene meglátogatnia és akkor tudná, hogy ott mindenki áétment már azon a szenvedésen, mint Ön?
Tegyen egy próbát.
Ha nagyon rossz a hangulata és kedvetlen, rossz gondolatok gyötrik, akkor el kellene menni pszichiáterhez és feliratni hangulatjavítót, az csökkenti a szorongást, növeli a kezdeményező kedvet.

együttérzéssel: dr.Lajtavári László