Klausztrofóbia???

Klausztrofóbia??? -Jeligére! Üdvözlöm! Azt szeretném megtudni mikor beszélünk klausztrofóbiáról? Esetemben már akár a repülőn is nyugtalanul érzem magam, ha eszembe jut, hogy valamilyen szinten oda is be vagyok zárva, nem nyithatom ki az ablakot se stb, viszont ha próbálok nem gondolni rá, akkor ez az egész annyiba marad. Úgyan így vagyok a boros pincével, vagy akár a 3 ajtós autóban a hátsó ülésen utazva. Történt mondjuk olyan eset, hogy egy kabátot hirtelen nem tudtam levenni, beakadt a kezem vagy valami ilyesmi, és úgy bepánikoltam, hogy alig kaptam levegőt, szinte már úgy téptem le magamról a kabátot, annyira kétségbe estem. Az ágyon fordítva alszom, mert irtózom attól, hogy a fejem a fal felé, vagy a sarokhoz közel legyen. Lehetséges, hogy ezeket már csak én túlzom el, vagy klausztrofóbiás lennék? Köszönöm válaszát!

Kedves levélíró!
Leveléből úgy tünik, hogy Ön egész jól tudja uralni ezeket a tüneteket és pontosan és jól érzékeli a történéseket. Önmagában az, hogy valaki nem jól bírja a zárt teret semmiképpen sem
betegség, ez az ember biológiai létének természetes velejárója. Gondoljon bele, hogy a természet szabad "gyermekei" vagyunk, évmilliók alatt ez volt az alapvető természetes érzésünk, aztán jött a civilizáció viszonylag rövid és gyors szakasza, amikor minden megváltozott. Az embert biológiai értelemben nem úgy "tervezték", hogy repülőgépen, vagy háromajtós autó hátsó ülésén utazzon.
Szerintem Ön nagyon jól megoldja ezt a problémát és a magam részéről nem nevezném klausztrófóbiának, csak rosszul tűri a zártságot.
Együttérzéssel: dr.Lajtavári László