Kritikai Észrevételnek

Kritikai Észrevételnek Önnel ellentétben én nagyon szeretem olvasni Lajtavári doktor úr válaszait. Az internetes "távgyógyítástól" nem lehet csodákat várni, nyilván nem pótolja a személyes kontaktust, de mégis egyfajta eligazítást ad, segít a további lépésekben, és legtöbbször megnyugtat a maga módján. A doktor úr ebben egyébként profi - szerintem. Egyébként válaszoló orvosok mindegyike becsülettel végzi munkáját, többet várni egy internetes távgyógyítástól pedig oktalanságra vall, mint ahogy az is, hogy elégedetlenkedik valaki ahelyett, hogy a "sokkal jobb" helyen kérne segítséget problémáira. egy elégedett olvasó

Kedves levélíró!
Jólesik, hogy Ön elégedett a válaszokkal. nyilván beleéli magát a problémáját feltáró ember világába és talán egy kicsit az ő szemével olvassa a "tanácsot".
Azaz benne van a folyamatban. Én igazán sohasem értettem a "kritikusokat" (legyen az film, szinház stb. kritikus). Sajnálom is őket, mert kivülmaradnak az eseményeken. Magányosak.Én valószínüleg abban kérnék tanácsot, hogy miért nézek én gyakran kritikus szemmel és, ha nem tetszik valami, akkor miért olvasom újra és újra és veszek észre újabb hibákat. Pszichiátriai értelemben ez a probléma, mert egészen biztosan nemcsak a tanácsokkal kritikus, hanem a környezetével, munkahelyével stb. A "kritikusság" egyfajta fölény érzetét kelti a valójában önmagával szemben elégedetlen emberben. Szívesen megpróbálnék valami "tanácsot" adni nekik ( igaza van, nagyon korlátozott lehetőségekkel ) dehát ők a hibát általában másokban látják és nem önmagukban.
Tudja, mint orvos szinte sohasem adok tanácsot, mert azt nem szabad. A dolgom az, hogy megpróbáljak abban segíteni, hogy ki-ki megtalálja a saját útját, a saját felelősségét. A tanácsadás mindig átvállal egy kicsit a felelősségből és ez nem jó. Nem könnyü megtalálni a szűk ösvényt Skylla és Khaíribdisz ( Odüsszea) között, nyilván nagyokat lehet tévedni, de ennek ellenére én szeretem ezt a rovatot és azt hiszem mindent az minősít, hogy milyen szándékkal végzi az ember. Ez az én igazi felelősségem. Nem mindig könnyü.
Látja, most én vagyok a tanácsot kérő és Őn pedig hallgat engem. És ez így jó, van ideje a szavaknak és van ideje a hallgatásnak.
Köszönöm, hogy meghallgatott.
Üdvözlettel: dr.Lajtavári László