Lajtavári Lászlónak
Közzétéve: 2009. 05. 18. 13:31 -
• 1 perc olvasásKözzétéve: 2009. 05. 18. 13:31 -
• 1 perc olvasás
Tisztelt Lajtavári László! Köszönöm kieléígtő válaszát, amit arra levelmre kaptam, hogy hiányzik édesanyám. A probléma még mindig csak annyi, hogy 14 voltam édesapám halálakor és 18 voltam édesanyám halálakor. Most 20 vagyok. Szóval eléggé szar a helyzetem. Talán a legfőbb problémám az, hogy édesanyám halálakor nem tudtam kellőképpen gyászolni őt és most sincs időm magamra. Hiszen a nyakamba szakadt egy komplett háztartás, ott volt az érettségi, aztán összeköltöztem a barátommal, aki szinte még kisfiú 24 éves léttére. Na nem, szellemi fogyatékos vagy ilyesmi. De nem ezt akartam írni, tulajdonképen csak megszerettem volna köszönni a válaszát, bár nem sokat segített. TAlán majd egyszer megnyugszom. Jelige: Lajtavári Lászlónak
Kedves levélíró!
Remélem én is. Az emberi élet csupa szenvedés. Ha kevésbé ragaszkodunk emberekhez, tárgyakhoz akkor lényegesen csökken.
Próbáljon elengedni érzéseket. Tudom, hogy nehéz, de lehet.
Együttérzéssel: dr.Lajtavári László
Kövess minket!
facebookKapcsolódó cikkek


