lányom és én | Weborvos

Tisztelt Szakértő! Azért írok itt,ezen az oldalon,mert nincs olyan hely ahol 20 éves gyermek,nevelési problémával kapcsolatban,válaszolni tudnak. 20 éves lányom,aki már nem él velem (80km-re tőlem)B.pesten él,ott dolgozik,saját háztartást vezet.Eddig,csodálatos anya-lánya kapcsolat volt köztünk...

... Sok mindent megbeszélt velem,tanácsokat kért,mindig jó volt a hangulat köztünk,szinte barátnői.De végül is mindig elég önálló, talpraesett,őszinte,komoly gondolkodású,gyakorlatias,érett gyerek volt. Nem tanulatlan,igaz csak technikumi végzettsége van, egészségügyi vonalon.Volt a családunknak ,egy "közeli ismerőse". Aki sokat járt hozzánk,gyakran volt szerelmi bánata,hétről hétre azt hallgattuk,hogy ő 1 hét leforgása alatt,hány nővel,hányszor,milyen pózban,milyen intenzitással (szeretkezett). Miközben siránkozott, hogy a felesége emiatt el akar válni tőle,mert,hogy nős ,és 40 éves. Sajnos az én lányom is ismerte,ezeket a történeteket,naprakész volt a férfi életével kapcsolatban,el is ítélte őt,ezért az életmódért, lenézte őt.És egyszer csak azzal állt elő (gyermekem), hogy ő ezzel a férfival,jóban van,és,hogy még semmi sem történt köztük,de azér

t tudjak róla,hogy ez be fog következni!

Persze ,kiderült,hogy már elkezdődött a viszony.Persze,próbáltam szépen, megfontoltan,higgadtan,ráhatni a lányomra,hogy ettől a kapcsolattól felfordul a gyomrom,és hogy értelmes NŐ a lábát nem törüli egy ilyen férfiba. Aztán,addig,veszekedtem a gyerekemmel, hogy sajnos olyan mondatok is kicsúsztak a számon,amit sosem gondoltam,hogy valaha is mondani fogok a gyerekemnek.Amiket,ha más szülőtől hallottam,hogy mond a gyerekének,szörnyen elítéltem érte.És én is ebbe a hibába estem. Kimondtam dolgokat,amiket sosem bocsátok meg magamnak.Azt is mondtam,ha tovább folytatja ezt a viszonyt,addig nem jöhet haza,amíg be nem fejezik.

Így aztán kb. 4 hete nem láttam,nem jön,nem ér rá velem találkozni,már nem akar telefonon sem velem beszélni,az sms.-eimre sem válaszol.

Én meg bele betegedtem,nem alszom,kimerültem,fáj a fejem, nyugtatót szedek,néha őrjöngök és a hajam tépem.(sajnos szó szerint, mert hajlamos vagyok a depresszióra)Egyre többet foglalkoztat az öngyilkosság gondolata.Megőrülök,hogy nem jó a kapcsolatom a gyerekemmel,soha erre nem gondoltam,hogy ilyen velünk megtörténhet!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!Kérem segítsenek,mit tehetek?