lehet rosszabb?

lehet rosszabb?

Tisztelt Főorvos Úr!



24 éves húgom valószínűsíthetően pánikbeteg és enyhe depressziós lett. Fél évvel ezelőtt kezdődött Nála, csak röviden írnám le a tüneteit, mert Főorvos Úrnak átlátható lesz így is szerintem, ahhoz, hogy a kérdésemre válaszolni tudjon.

Azon kívül, hogy magába fordult, zárkózottabb lett (csak enyhén), sokszor rossz a kedve és mondhatni árnyéka régi önmagának. De azért így is sokat mosolyog és nevet, rálehet még venni programokra. Pániktünetei: szorongás, idegesség, érzészavarok, enyhe szédülés, párszor volt már de-realizációja és deperszonalizációja, néha kicsit szédülés félét érez, izzad. Talán még egy-két apróbb tünet. De a lényeg, ami Őt is a leginkább aggasztja az a megőrüléstől való félelem, és annak érzete. Van mikor egész nap azt érzi, hogy ő nem normális, pedig semmi jel nem utal erre! Semmi problémát nem véltünk rajta felfedezni és Ő sem tudja miért érzi. Azt mondja, ilyenkor csak érzi, hogy "valami nem stimmel a fejében". Vannak teljesen jó napjai is, amikor újra a réginek tűnik, és nincs egy tünete sem.

A kérdésem a következő lenne: Lehet ez X idő múlva súlyosabb? Nem a depresszióra gondolok, mert az tudom, hogy lehet, hanem a felsorolt tünetek lehetnek bármely elmebetegség kezdeti stádiuma? Mániás depresszió, paranoia, akármi. Vagy mivel már fél éve tart Nála és nem lett rosszabb (sőt, szerintem jobban van jelentősen mint az első 2-3 hónapban), így nem valószínű, hogy rosszabb lesz a pszichés "betegsége". Ha lehet rosszabb, akkor mikor valószínű, hogy eléri a betegsége "csúcsát"? Kérem szakmai tapasztalata alapján őszintén válaszoljon.

Nagyon szépen köszönöm a figyelmét!



Tisztelettel: Jelige: lehet rosszabb?

Sajnos jól érzi, ez lehet rosszabb is. Köszönöm, hogy ilyen emberien próbál segíteni a testvérének, de higyje el, ezt Neki kell megoldania.
Amig nem alakul ki felelősség a saját lelki egészsége irányában, addig szerintem csak romlani fog a helyzet.
Egyetlen dolgot tehet: komolyan leül vele - akár mutassa meg ezt a levelemet - és próbálja elmagyarázni Neki, hogy mindenki felelős az életéért, ezt más nem veheti át és a következményekért is mindenkinek vállalnia kell a felelősséget.
Másként nem megy, bármilyen jóindulatrú a család, ami egyébként nagyon nagy szerencse, hiszen az esetek döntő részuében fordítva szokott történni, szinte teljesen magára hagyja a család, ismerettségi kör a lelki problémáktól szenvedő embert.
Köszönettel és együttérzéssel: dr.Lajtavári László