macika

macika

Tisztelt Dr. Lajtai László!



Aggódó anyuka jeligével megküldtem a levelemet Önnek.Köszönöm kedves válaszát. Lehetséges azonban, hogy , nem voltam elég alapos. A fő kérdésem az lenne, hogy a bordenlájnk kor gyógyítható-e és mi módon. Lányom ugyanis abban szenved. Mi véletlen sok utánnézést követően jöttünk rá, majd a terepautatól rákérdeztünk, hogy több viselkedés forma is arra utal, még akkor is, ha netán nem az a betetgség neve. Lányomnak nem vallotta be terepautája, hogy személyiségzavarban szenved, férjének azonban igen. Sajnos Ő már régen réjött, de nem mondta nekünk családtagoknak. Ezt soha nem fogom megérteni, hogy a szülőknek, illetve a férjének miért nem volt ezt joga tudni. De ez most lényegtelen. Állítólag a személyiségzavar enyhébb változata vehető észre lányomnál. Az ilyen jellegű teszt kitöltésénél 23 pontnál már orvoshoz kell fordulni. Lányomnak ez 20pontos. Tehát erősen észrevehetők viselkedésében a személyiségzavar jegyei. Szeretném tudni, hogy gyógyítható-e, vagy tünetmentessé tehető-e a

személyiségzavar? Szülhet-e gyermeket a lányom? Milyen veszélyt rejthet magába egy gyermekvállalás. Természetesen tünetmentesség esetén gondolnak a szülésre. Férjét úgy tájékoztatták, hogy nem gyógyítható, csupán néhány orvos van a szakmában aki ezel foglalkozik, kevés sikerrel. Számomra ez teljesen hihetetlen. Kérem szíves segítségét. Kérem , ha tud olyan orvost, aki foglalkozik ilyesmivel adja meg nevét és elérhetőségét.Nagyon köszönöm szíves válaszát. Tisztelettel: jelige "macika"

Kedves aggódó anyuka!
Az aggódás- minden hiedelem ellenére - nem jó dolog. Minél jobban aggódunk valami miatt, az annál nagyobbra nő. A személyiségzavar önmagában nem mondd semmi különöset. A mai világban többé kevésbé mindenkinek van egy kis személyiségzavara. A kérdés pusztán az, hogy ezt el tudjuk-e fogadni, vagy sem. Minél jobban észrevesszük, minél jobban odafigyelünk rá, minél jobban éreztetjük ezt a hozzátartozónkkal, sajnos a zavar egyre súlyosabb és súlyosabb lesz.
Tudja hány embert láttam én tönkremenni pszichiátriai osztályokon, pusztán azért, mert "mindenáron" meg akartuk gyógyítani, vagy a hozzátartozók addig jártak hozzánk, hogy gyógyítsuk meg, amig tényleg elkezdtük gyógyítani.
Persze a személyiségzavar okoz gondot, de nem kell különlegesen képzett szakember ahhoz, hogy ezen valóban segíteni lehessen.
Csak egy kérésem van, ha a hozzátartozója belátja, hogy segítség kell neki, akkor - ha már van segítője - nagyon kérem ne kövesse a gyógyulása folyamatát, ne ellenőrizze, ne kételkedjen, próbálja elengedni, hiszen ez mégiscsak az ő élete.
A legfontosabb, hogy fogadja el, úgy ahogy van. Akkor lehet, hogy meg is fog változni.
Együttérzéssel: dr.Lajtavári László