Magára hagyhatom-e skizofrén fiamat?

Állítsd be, hogy a Weborvos az elsők között legyen a Google-találatokban!

Magára hagyhatom-e skizofrén fiamat?

Jelige:Magára hagyhatom-e skizofrén fiamat?

Tisztelt dr.Lajtavári László!

Egyedül hagyhatom-e beteg fiamat?

Fiamról 8 éve állapították meg, hogy paranoid skizofrén. kb 3-4 év alatt tökéletes állapotba hozták. Sajnos a gyógyszer szedését egyik-napról a másikra abba hagyta. Ennek az lett a következménye, hogy elkezdett inni és drogozni. Kórházba került fél évet töltött bent. Azzal a feltétellel engedték haza, ha bejár nappali foglalkozásra a közeli pszichiátriai intézménybe, ahol délelőtt 8-12-ig van. Eddig együtt lakott velünk a lányom is. A lányom elköltözött (jogosan), mert már nem bírta idegileg. A párom már nem él. Én dolgozom. Délután háromra érek haza. Már én is nyugtatókat szedek, mert sosem tudom, hogy mire megyek haza.

Fiam sokszor nem csinál semmit, csak ül és „néz ki a fejéből". Ilyenkor próbálok beszélni hozzá, nagyon ritkán válaszol a kérdéseinkre. Semmi nem érdekli. Sokszor mondja azt, hogy ki kell ugrania az ablakon, mert a hangok ezt mondják neki. 3. emeleten lakunk.

Most mikor legutoljára voltunk az orvosnál, ezt írta a papírjára a doki: Előző kontroll óta a beteg saját megítélése szerint néhány panasza fokozódott. Acusticus hallucinációk újra jelentkeztek, amik félelmet, szorongást idéznek elő.

Egyébként 4 hetente járunk az orvoshoz, ilyenkor egy kicsit beszélgetnek, és felírja a gyógyszereket.

Az esti gyógyszerét mindig beveszi, mert akkor itthon vagyok, a reggeli gyógyszert kikészítem, de sajnos nem tudom, hogy tényleg beveszi-e, mert én nekem már reggel ötkor el kell indulnom a munkahelyemre. Délbe nem kell gyógyszert szednie (gyógyszerei: leponex: 100-0-150mg rivotril:1-0-2 mg, seroquel este 300mg, kéthetente kap még risperdal consta 25 mg-os injekciót)

Tud-e esetleg valami megoldást javasolni?Hova tudnék fordulni? Elöre is köszönöm válaszát

Kedves levélíró!

Egészen biztosan nem tesz jót neki az egyedüllét, de sokan pl. kifejezetten szeretik a magányt. A kérdés, hogy a fia hogy van ezzel. Vele kellene ezt megbeszélni, és nem a "feje fölött" átbeszélni.
Mindig ő legyen a központban, ne róla, hanem vele beszélgessenek. Nem kioktatni akarom, nehogy félreértse, de ez nagyon gyakori jelenség, nemcsak, akkor ha valaki paranoid skizofrén, sajnos egyébként is. Jobban szertünk másokról beszélni.
Pedig ezt kivülről tényleg nem lehet megmondani. A lényeg, hogy a fiának mi a lényeges, neki mi tesz a legjobbat és ezt ő egészen biztosan el tudja mondani, legfeljebb nagyobb türelem kell hozzá. Dehát Önnek mondom ezt ?

együttérzéssel: dr.Lajtavári László