Manguszta

Kedves Gerencsér Doktornő! A weborvos-rovatban olvastam egy stroke-os beteg hozzátartozójának írt válaszát. Megdöbbentő az azonosság a mi családunkban, Nagymamámmal történt esettel. Ön nem szokott a tárgyilagos közlésen kívül többet írni; ebben az esetben nagy oka volt rá. És ezt a magam nevében is nagyon-nagyon köszönöm Önnek. Tudtán kívül, de segített nekem is feldolgozni a veszteséget. Feloldott az önvádból, mert hosszan tépelődtem azon, hogy vajon mindent megtettem-e, tehettem volna-e méééég valamit. (Nem írom le az esetet, hosszú, a lányai voltak körülötte, az ő vállukat nyomta a gondozásának a terhe, én csak besegítettem, de mégis…ezek a fránya érzelmek). Igen, tehettem volna még vagy ezer dolgot, még többet vele lenni, valahogy rábírni, hogy egyen, hogy küzdjön, hogy jöjjön vissza az élni-akarása. Rádöbbentett, hogy ez mit sem jelent. Hogy helyette nem dönthettem, és ő döntött, ő is ugyanúgy feladta, mint az Ön válaszának a betege. Én azért vádoltam magam, mert belül tudtam, hogy feladta, és szégyelltem magam, hogy ezt elfogadtam. Most már megértettem, hogy amikor bementem hozzá a kórházba és nem erőltettem az evést, inkább megöleltem és masszírozgattam a lábát, igaz, hogy ezzel a tehetetlenségemet is palástoltam, de talán „levette" ebből, hogy elfogadom a haldoklását. És hogy ezt nem kell szégyellnem. Köszönöm Önnek. Manguszta

Kedves Manguszta! Köszönöm Önnek a levelét. Köszönöm Önnek a megerősítést, hogy érdemes ezt a feladatot is felvállalni, mert néha sikerül segíteni. Nincs mit szégyellenie, az önvád egy gonosz démon, ami befurakszik az esendő pillanatainkba és megpróbálja megkötözni a lelki békénket. Aki szeret, az tud elengedni, az tud elfogadni, az tud adni. Ott, akkor az ölelés, a masszírozgatás az összetartozás tudatát adta, az Ön szeretetét. Azt mondják, hogy a legszebb dolgok olykor láthatatlanok, szívünk azonban megérzi jelenlétüket.Ön a haldoklásban a szeretet fényét és melegét adta,
nem adhatott volna ennél többet! Szeretettel kívánom, hogy sose maradjon egyedül akkor, amikor segítségre, vagy szeretetre lesz szüksége.
Dr. Gerencsér Emőke