Meddig vagyok köteles eltűrni - lányom skizofrén

Tisztelt Dr.Úr! Mint, utolsó lehetőség kérem a segítségét, mert elkeseredett és tehetetlen vagyok. Lányom kb 5 éve skizofrén, most 26 éves 80%-os rokkant. Nem szedi a gyógyszert, csak 2 hetente a Flunax 20 ml injekciót hajlandó beadatni, ha elviszem a körzetihez.Zavarja a környezetét, társasban lakunk, sokszor kiabál, de korházba nem viszik,mert, ha kijön a menető rendesen válaszol kérdéseikre. Velem agressziv, fenyeget. Mindenki elfordult tőlünk (joggal), egyedül nevelem/tem és képtelen vagyok ráhatni.Az orvos szerint nem tehetem gyámság alá, mert mindent el tud intézni, ha akarja. Meddig vagyok köteles eltűrni, és milyen módon lehetne tőle megszabadulni egy pokol az életem,van-e olyan szociális intézmény ahova el lehetne helyeztetni (nem önkétes, mert ő nem beteg) és sajnos az anyagi helyzetem sem rózsás. Ő kb 29.000.-Ft ellátásban részesül , én max 15-20-al tudnék hozzájárulni az elhelyezé-séhez, de ilyen olcsón sehol sem állnak velünk szóba. Saját lakásom van,ki tudnak-e engem lakoltatni miatta, engem soha nem hallanak még hangosan sem beszélni, de engem zaklatnak miatta, mint anya a szívem szakad érte, de a környezetre is gondolnom kell már bújkálva járok haza ne találkozzak senkivel. Minden megoldás érdekelne. Előre is hálásan köszönöm a válaszát

Nagyon szomorú történet és sajnos sok ilyen van. Olyan megoldás, ami mindenkinek megfelelne,sajnos nincs.
Nagykorú személy már felelős az életéért, vagy ha ez a lehetőség beszükült, valóban van lehetőség intézeti elhelyezés kezdeményezésére. Az első lépés valóban a gondokság alá helyezés, Önnek állampolgári joga a területileg illetékes gyámügyi szolgálathoz való fordulás és irásban - megfelelő indoklással- kérni a gyámság alá helyezést. A többi már a gyámügy dolga, de készüljön fel, hogy megpróbálnak a kötelezettség alól kibújni,
vagy lassítani.
A gondokság alá helyezéshez nem a kezelőorvos véleménye, hanem független elmeszakértő véleménye szükséges, aki természetesen bekéri az orvosi dokumentációt is.
Ez valóban a végső és nagyon szomorú megoldás.
Együttérzéssel: dr.Lajtavári László