MEGINT

" MEGINT " Csak megszületett a válasz, ami korrekt, nyilt, becsületes és nem kitérő, az én fordításomban úgy hangzik: Kedves levélíró, fogalmam sincs nem tudom. "....tehát arra a kérdésére, hogy mi történik egy egészséges emberrel, ha hosszú ideig antipszichotikumot kap azért nem tudok válaszolni, mert ilyen vizsgálatok nem voltak "

Tisztelt Levélíró!

Kedves, 33 éves mentális betegséggel kezelt, de nem nyáladzó provokálóm! Tisztességesen, nyíltan megírtam Önnek azt, hogy egészségesnek tűnő embereken elmebetegek gyógyszereinek a hatását vizsgáló orvosi /?//!/ vizsgálatokat a náci gépezet orvosai /?/ végeztek, tehát a dokumentációhoz hozzáférést a náci bűnösök peranyagaiban kap. Tanulmányozza élvezettel!

Ilyen provokatív, retardált kérdésekre nem szoktam válaszolni, szerkesztőségem is óv ettől. De beszéljünk nyíltan! Az elmúlt fél évben megkíséreltem Önnek korrekt válaszokat adni. De Önnek az a " korrekt", amit hallani akar. Ehhez én nem vagyok partner, keressen magának más játszótársat.

Megkérdeztem tisztességgel, melyik antipszichotikumról kérdez. Erre bezzeg nem válaszolt. Vajon nem tudja, mit szed? Szakorvosainak a javallatai ellenére öngyógyatotta önmagát sikeresen! Gratulálok, Ön egy GURU! Mert "akinek szüksége van gurura, ahhoz eljön a guru". Ki is írta? Ön biztosan tudja, hisz MESTER!

Ha úgy tenné fel a kérdést: mi történik, ha egészséges /?/ ember dimethylaminopropyl csoporthoz tartozó, vagy piperazin szerkezetű phenotiazidot, vagy butophenazone-származékot, vagy indol-származékot, thioxabthene-származékot, diazepint, oxazepint, thiazepint, vagy benzazepint, vagy lithiumot, vagy egyéb antipszichotikumot szed hosszú évekig feleslegesen, válaszolnék rá. Képzelje. Ha esetleg lenne olyan kegyes, hogy nevesíti a hatóanyagot, avagy brand néven a gyógyszert, arra is válaszolnék. De Ön rettenetesen ráér velem szórakozni, én viszont ma este 20 óráig rendeltem valós betegek számára és most épp 23 óra van, amikor talán lefeküdhetnék aludni, mivel holnap is fel kél a nap, amikor ismét dolgozok és nem teorétikus kérdéseket feltévő provokátorokkal foglalkozom, tehát egyezzünk meg a következőkben: Ön áttanulmányozza a nürnbergi peranyag "orvosi" dokumentációt, és ebből felsejlik számára, hogy mit értek el a nácik akkor, amikor egészséges zsidókat, cigányokat, és több, nem "árja" embert gázkamrába küldés előtt antipszichotikumokkal kezeltek. Ezután ha van lelkiismerete / SZINONIMA BEHELYETTESÍTENDŐ/ még mindig van megválaszolandó kérdése, azt konkrétan felteszi nekem, arra én korrekt választ fogok küldeni. Addig én gyógyítok, Ön meg nyelvet tanul és próbálja megérteni az emberiség bűntetteit. Úgyis, mint mentális beteg.

Adjon magának esélyt a tiszta életre, hiszen csak 33 éves. Engem meg hagyjon békén! Hagyjon békén a rögeszméivel, a pótcselekvéseivel, az értelmetlen leveleivel. De van egy korszakalkotó javaslatom! Felvételizzen az orvostudományi egyetem gyógyszerészeti, vagy orvostudományi karára! Ha felveszik, akkor bizony 6 évig tanulnia kell. Ezután tegye fel a kérdéseit, vagy válaszolja meg Önmagának. Akkor már a választ is érteni fogja.

Kívánok mindehhez kitartást, türelmet, elszántságot, belemélyedést, türelmet és végtelen bölcsességet. És ezután várom a csapatunkba, akik önszorgalomból, szabad időben, jobbíttó szándékkal, végtelen türelemmel válaszolunk a valódi beteget valódi kérdéseire, valós problémáikat próbálva megoldani. Ön talált magának egy csontot, amelynek a rágását nem tudja abbahagyni. Beszélje meg a pszichiáterével!

Ma 12 órán át dolgoztam azért, mert így tartottam jónak. 2 beteget rá kellett beszélnem műtétre és ők csak féltek. Nem theorétikusan féltek, csak ösztönösen, de nincs megoldás. 19.50-kor bejelentkezett még valaki. Nem kellett volna fogadnom, mert én is emberből vagyok épp úgy, mint az " éhbérért" dolgozó asszisztenseim. Valaki azt akarta hallani, hogy nem rákbeteg. És betöltöttem a CT és MRI felvételeit /19 óra után rettentően lelassul a computer, mert akkor kezdi az OEP letölteni az aznapi orvosi viziteket az egész országból, mert ők éjjel dolgoznak!!!/ és megegyeztünk az asszisztensekkel, hogy túlórázunk, mert Valaki fél. És megmondtam neki, hogy ez nem daganat! És átölelt és megpuszilt / puszi=paraszolvencia =munkaidőn túli juttatás/ és azt mondta, "főorvos nő, most már tudok aludni".  Mi mind örültünk. Ez egy nagyon gyakorlati feladat volt, nem theorétikus. És örömmel jöttem haza, mert ezért érdemes dolgoznunk. És nem olyan elvi nyavajgásokért, amelyekkel Ön fél éve zaktal.

Összefoglalva: tanulja meg a szakmát, ha ez annyira érdekli, viszont akkor szánjon erre egy évtizedet! Vagy keressen egy pszichológust, aki - mint Harlekin - tükröt tart Ön elé. Esetleg örvendezzen annak, hogy szakorvosai munkája ellenére az Ön hatalmas egoja meggyógyította önt. Azaz tegyen bármit, csak engem hagyjon békén. Ha nem teszi, akkor is törlöm a leveleit és soha többé nem válaszolok. Mert elegem van belőlük, mert elrabolják az időmet, mert értelmetlenek, mert Önigazolást remél általam ismeretlen helyzetben, merrt rengeteg az ideje, amit elpocsékol, mert nem érti ennek a rovatnak a címét, jellegét, feladatát, mert Ön nem az én valós, vagy virtuális betegem, csak egy kötözködő dilettáns! Tehát konkrét kérdésre korrekt választ adok. És nem érdekelm az "Ön olvasata", mert nekem is meg van a sajátom. Helyzeti előnyöm az, hogy anyanyelvemet Montágh és Szubositsz professzoroktól tanultam önszorgalomból a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán. A " gyogyós", bár vörös diplomámat akkor veszem elő, ha arra kedvem van. Önnel kapcsolatban kedvvesztés esete forog fent.

 Okulásul írtam, jószándékkal, tanulságként olvassa levelem saját olvasatában. Végső búcsúként is üdvözölve köszönök el Öntől:
Dr. Gerencsér Emőke