mentális pokol

mentális pokol

(jelige: mentális pokol)

Tisztelt Doktorúr/Doktornő!

Az én problémám a következő lenne: Kb. 4 hónapja elkezdtem egészségcentrikus életet élni, letettem a cigit, konditerembe jártam, elkezdtem futni. Teljesen boldog és sikeres voltam. Az első pánikrohamom kb 2 és fél hónapja tört rám, de akkor még nem értettem mi a baj, azt hittem hogy valami szervi eredetű baj. Utána elkezdtek szaporodni, volt amikor egy nap többször is rám jött. Azóta küzdök a betegséggel, több kevesebb sikerrel. Sajnos ma már a középsúlyos depresszió tüneteit is észrevettem magamon, teljes csőd vagyok, a szexuális vágyaim is lenullázódtak. Gyógyszert nem szedek, 4-5 napja orbáncfű kúrát kezdtem el, bizakodó vagyok ezzel kapcsolatban. Nagyon nehéz egész nap a szorongásomon úrrá lenni, a fizikai és szellemi teljesítményem is lecsökkent emiatt. A legnagyobb bajom most az, hogy elkezdtem olvasni a mentális betegségekről, köztük a kényszerbetegségről is. Azóta vannak kényszergondolataim, ami elég banális. Folyton az jár a fejemben, hogy szétesik a tér és idő, elvesztem a kontrollt a testem és elmém felett, elmeosztályra kerülök. Rettegek, hogy minden elsötétül, teljesen megőrülök. Volt olyan, amikor már odáig eljutottam, hogy megpróbáltam rendszerezni a gondolataimat.. Teljesen irreális gondolatok kínoznak, mint pl hogy ez az egész csak a fejemben létezik, csak képzelem a világot, mint valami mátrix filmben. Állandóan szinte molekuláira bontok mindent képzeletben. Olyan érzésem van mintha az összes gondolatom összekeveredett volna egy maszlaggá a fejemben. A vicc az egészben az, hogy ez csak azóta van amióta olvastam a kényszerbetegségről. Lehetséges hogy kényszerbeteg vagyok, vagy ez az egész csak a pánikbetegség meg a depresszió mellékterméke és pár hónap múlva már csak nevetni fogok ezen? Kicsit elkeserít hogy 19 évesen ilyen poklot kell átélnem. Előre is köszönöm.

Kedves levélíró!
Elképesztően világosan, követhetően, emberien irja le a mentális
történéseit, nem is emlékszem, ki tudta ilyen jól megfogalmazni azt a rettenetes mentális vákumot, amit akkor él át az ember, amikor szembefordul azzal a világgal, ami pontosan ugyanilyen mentális gyötredelmektől szenved.
Ami kivül, az belül is - évezredek óta tudjuk.
Csak azért drukkolok (ma már azt is alig merném leírni, hogy imádkozom!), hogy kibirja, hogy lassan rendeződjön a mentális gyötrelem, ami csak illúzió, ezért van az, hogy pánikról olvasva pánik, kényszerről olvasva kényszertünetek uralják az elméjét.
Nincs könnyű helyzetben, hiszen az árral szemben kezdett el úszni, az egyébként csak támogatható egészséges életmód törekvéseivel. Zürös világunk ezt szereti a legkevésbé, keményen betart és be akarja bizonyítani, hogy neki van igaza.
Abban reménykedem, hogy talál társakat, hasonló gondolkodású embereket és segítő személyeket (pszichológus, orvos, természetgyógyász), lesz elég ereje küzdeni és nem feladni. Magam részéről enyhe szorongáscsökkentő és antidepresszans gyógyszeres kezeléstől sem zárkóznék át, de csak átmeneti
jelleggel, hogy vinni tudja az életét.
Nagyon sok mentális technika létezik évezredek óta, ami segít az embereknek ebben a testi-szellemi tisztulásban és az igazság felé vezető út megtalálásában. Csakhogy ez nem divat, igyekszünk ezeken a komoly tüneteken is átvágtatni (mint egész életünkön), elnyomva minden módon a kiváltó okokat. Az egészséges életmódját ne adja fel, csak "lassan rohanjon", átmenetileg szedhet gyógyszert, de ne döljőn be annak, hogy az agyának van valami "neurokémiai zavara", amit molekulákkal kell gyógyítani.
Én egy érzékeny, Önt megértő, a nehézségeken lassan, szeretettel átsegítő lényt küldenék Önnek, remélem meg is találja.
Bármennyire szenved, ne feledje Önnek van igaza, mégha mindenki az ellenkezőjét állítja is.
Keressen jó embereket, akiknek még van lelkül ebben a szellemileg sivatagosodó világunkban és törekszenek az Igazság megtalálásában.
Ha bármi gondja van ezen az úton, írjon nyugodtan, Önnek mindig próbálok segíteni majd.
Együttérzéssel: dr.Lajtavári László