Nagymama

Nagymama

Kedves Dr Gelencsér Emőke ! Nem vettem zokon az aggódásból leírt sorait. Ellenkezőleg ! Egyetértek Önnel, a nagyszülő-gyermek-unoka kapcsolatát illetően. Való igaz, a nagyszülőnek nem szabad kéretlenül beavatkozni a gyerekei életébe, nem nevelheti helyettük a gyermekeiket. Több gyermekem, és unokám van, sohasem avatkozom családi-nevelési ügyeikbe. A 14 éves kislányunokámmal más a helyzet. Velük élek, és valójában pici korától én nevelem a szülök rendszeres elfoglaltsága miatt. A szeretetemre, gondoskodásomra, és felelősségemre bízták, amit a kialakult helyzet ismeretében magam is helyesnek tartottam. Én mondtam az esti mesét, játszottunk sok-sok bábjátékot, ott voltam, ha megakadt a leckével, és én tanítottam meg jól értelmezni, helyesen hangsúlyozni az aktuális szövegeket, verseket, stb. Örömmel tapasztaltam a nyiladozó értelmét, fantáziája szárnyalását mindaddig, míg nyugtalanságra nem adott okot. Az elmúlt hónapok történései, de különösen ez a róka kaland valóban nyugtalanná tett. Kisvárosban élünk, nem fordulhattam a tágabb családhoz, környezethez sem ezzel a gonddal. Hiszen azért érdeklődtem a tanárainál is óvatosan, mert nem járathattam le a gyermeket. De mit is mondhattam volna, amikor még magam sem tudom, hogy miképpen tekintsek a viselkedésére. Viszont egy esetleges fertőzés veszélye miatt valamiképpen cselekednem kellett, ezt Ön biztosan megérti. Azóta már tudom, nincs veszélyben, nem volt róka kaland. Nem a gyermek ismerte be, ő továbbra is ragaszkodik a történethez. Nem zaklathatom a beismerésért, nehogy rosszat tegyek.Várok az Önök szakemberének a válaszára. Akkor, ha szükséges, a szülök elé állok határozottan, hiszen a beleegyezésük nélkül nem kerülhet szakorvoshoz a gyermek. Jó volna, ha mindezt nem nekem kellene végigcsinálnom, de az elfoglalt szülőknek arra sincs idejük, hogy a gyermeket illetően rendesen meghallgassanak, ahogy a gyermek gondolatait, érzéseit is csak futólag, felületesen ismerik. Bár a tanulmányi eredményeinek örülnek, és az anyagiakat illetően mindig teljesítik a kívánságait. Sajnos, nem gondolnak arra, hogy ez kevés. Nekem kell pótolnom amit lehet, amit tudok. Talán az elmondottak után érthetőbbé vált a szerepem. Tisztelettel üdvözlöm. Ha válaszol, akkor a jelige : Nagymama

Kedves Nagymama! Örülök, hogy írt. Ismeretlen levélírók pársoros történeteiből én nem tudhatok senkiről semmit, ez természetes. 14 kislány unokájának nagy szerencséje van, hogy a Nagymama minden szeretetét élvezheti. Ilyen körülmények között természetesen Ön sokkal hamarabb észrevesz pici jeleket is.Azt is normálisnak tartom, hogy szűkebb környezetével nem vitatja meg aggódalmait. A múlt héten rendkívül színesen és élethűen adta elő 5 éves unokám, hogy az óvoda előtt taxi karambolozott és egy bácsinak levágódott a lába. Többször visszatértem és volt annyi esze, hogy sosem tett hozzá, és ha este nem megy át a kövön egy farkatlan gyík, amihez mesét kerekítettünk, meghagyott volna abban a hitben, hogy megtörtént balesetről beszél. Mert szóba sem jöhet, hogy beismerje a fantáziálást. Szóval, nem könnyű a helyzetünk, mert ilyenkor sem a szeretetünk, sem az élettapasztalatunk nem elég. Mivel Ön szerint az elmúlt hónapokban fokozódtak a fantáziálások, amit Ön nyugtalanul figyel és szakmai segítséget kíván igénybe venni ahhoz, hogy a leghelyesebben reagáljon ezekre, miközben kordában, egészséges gyermeki színten tartja a fantáziálást, nem tartom lehetetlennek, hogy gyermekpszichiáterrel való közös / nagymama és unoka /, majd az unoka egyedül beszélgetés nagyon hamar kiderítené a háttérben megbúvó okot. Ez lényegesen lerövidíti az időt, mialatt kiderül és megoldást is ad.Egyszer a kislányom hirtelen dadogni kezdett, s bár van gyógypedagógiai diplomám is, mert érdekeltek a sérült gyermekek, nem jöttem rá az okra. Pszichológus ismerősöm két félórás rajzolgatás után közölte: azért dadog a lányom, mert a fiammal többet foglalkozom / elsőosztályos volt a fiam és együtt kellett tanulni vele/. Majd 3 alkalommal még látta a lányomat és a dadogásnak vége szakadt. Tehát helyesnek tartom, ha valaki szakmai segítséget vesz igénybe, akkor kevésbé tévedhet a reagálásaiban. Pszichiáterünk remélem, hamarosan válaszol Önnek, én csak saját ötletemet és tapasztalatomat tudtam megosztani Önnel. És nagyon sok erőt, bölcsességet kívánok, hosszú életet szeretetben.
Dr. Gerencsér Emőke