nagymama

jelige: nagymama Tisztelt Doktor/Doktornő! Nagymamám 82 éves, egyedül él egy kisvárosban, vele kapcsolatos kérdésem. Kb. egy éve kezdődött és sajnos állapota folyamatosan romlik. Az orvosok szerint egyszerűen érelmeszesedésről és öregkori elbutulásról van szó, amire gyógyszereket írtak fel. Édesanyám látogatja minden nap, mert nem hajlandó hozzá költözni, mondván ő el tudja látni magát. Sajnos ez igazából nem így van. Van, hogy nem veszi be a gyógyszert. Van, hogy mikor megérkezünk hozzá teljesen felforgatva a lakás, mert keres valamit. A gyanúm, hogy képzeleg is. Nap mint nap eltűnik valamije, van hogy az összes megspórolt pénze, aztán hirtelen előkerül. Van, hogy a ruhái, stb... Édesanyámmal sosem volt jó a viszonyuk, ezért különösen nehéz a helyzet, mert csak ő van a városban, és ő tud róla gondoskodni. Amit meg is tesz, de folyamatos támadások tüzében, miközben a nagymamám szidja és vádaskodik. (volt, hogy az ajtó mögül én magam is hallottam). Ez egyre gyakrabb és már az is elhangzott, hogy biztosan útjában van valakinek... Legutóbb minden pénze eltünt, és nem is merünk neki többet adni, mert pár nap múlva az is eltűnik. Korábban kedves, talpraesett asszony volt. Most egy összetört, gonoszkodó öregasszony. Egyszerűen nem tudom mit lehetne tenni. Otthonról nem mozdítható, az orvosok szerint egyszerűen csak öreg. Szeretnék segíteni, de nem tudom hogyan viselkedjem, mit tegyek. Igazából nem is tudom kihez forduljak. Várom válaszát és köszönöm.

Kedves Gyöngyi!
Egy nagyon kedves Mesteremnek volt egy mondása: " ami a legszemélyesebb, az a legáltalánosabb" Az Ön (és sokan Mások) története is ilyen. Tömegestül jelennek meg ezek a gondok "virágzó jóléti társadalmunkban". Hát szegény nagymamája valószínűleg nem így fogalmazna. Vannak általános kérdések: " Ki rendelkezik az életünk felett?" " Szabad-e segíteni, ha nem kértek meg rá?" " Rosszabb helyzetbe kell-e hozni valakit pusztán csak azért, mert viselkedése áthágja a "normálisan elvárt" magatartást" és stb, stb. Ezeket jó alaposan át kell gondolni, mielött a tömegesen elmagányosodó és a  halál felé trappoló öregek sorsán kívánunk enyhíteni. Mi is leszünk ilyen állapotban, mi lesz akkor jó nekünk? Érdemes lenne "szerepcserét" próbálni a nagymamával, hátha akkor többet megértenek abból, mit is szeretne, mit is vár el Önöktől. Én sok évtizedes pszichiátriai osztályos tevékenységem alatt rengeteg tragédiát láttam és sajnos asszisztáltam is hozzájuk, a segítségadás bűvös jelszavával.
Tudom, hogy az Önök helyzete is nagyon nehéz és nehéz helyzetben, millió feladat végzése közben hogyan lehet eldönteni, hogy mi az igazi segítség a nálunknál is rosszabb helyzetben levőkne ? Egy iránytű létezik csak: a szívünk megmélyebb üzenete. Az mindig segít. Próbáljanak meg kevéske szabad idejükben arra koncentrálni. Megadja majd a helyes választ. Úgy öregszünk meg, ahogy éltünk, véletlenek nincsenek. De az életünk akkor is a mienk. Akkor segítsünk, ha kérik. Ha egy magatartás közvetlenül és súlyosan fenyegeti saját és mások testi épségét, vagyonát, akkor a társadalom érdekében közbe kell lépni. De ezt csak alapos vizsgálat után erre jogosított személy, orvos teheti meg. Ha nagymamája másként alakítja életét, tudatosabban készül az öregségre,  tiszta szívvel és érzésekkel öregszik meg, akkor ezek a gondok talán nincsenek.
Azt javaslom, hogy ne rontsák tovább, amit ő rontott el. Nem ez a helyes magatartás. Tegyék meg, amit lehet, amire megkéri Önöket, amit a tiszta lelkiismeret diktál. De ne többet. Tiszteljék az ember sorsát, ne avatkozzanak bele durván és ne tegyenek többet, mint amit kell. Az öregség nagyon sok embernél ugyanezeket a problémákat hozza elő. Nagyon nehéz. A mai kor a tömeges elmagányosodás kora. Ezt mi választottuk, mienk a felelősség. Ne vállalják át ezeket. A saját sorsukat rontják. Legyen ott a figyelmük, a tiszta lelkiismeret, a szív üzenete segítse Önöket és akkor nyugodtan hajthatják nyugovóra a fejüket. Megtették,amit
kell, elkerülték, ami szenvedést okoz. Ez a helyes magatartás.
Szabad társadalomban élünk, mindenki azt gondol, amit akar és bizonyos határok között azt teszi, amit akar. Ne mi döntsük el, mi a jó és mi a rossz.
Együttérzéssel: dr.Lajtavári László