Nagyon aggodó nagymama

Tisztelt Doktor Úr ! / Doktornő / Ismételten kérem Önöket, szeretnék sürgős választ kapni --- 14 éves lányunokám nyugtalanító viselkedése miatt. Évek óta olyan történetekhez ragaszkodik, melyek nem történhetett meg vele. Most viszont lehet a történetének valóságalapja is. Az elmúlt héten osztálykiránduláson voltak, állítólag elmaradt kis időre a csoporttól és egy veszettnek gondolt róka kétlábon állva felugrott rá, és fellökte, majd elfutott. A közelben lévő vadászok később lelőtték a rókát. A kisérő tanároknál óvatosan érdeklődtem, de semmit sem tudnak az esetről. Nem tudom, hogy mit kellene tenni. Félek, az is baj, ha az unokám csak kitalálta a történetet, de az még inkább baj, ha valóban találkozott azzal a rókával, és nem történt semmi az esetleges fertőzés megelőzésére. Az elfoglalt szülők legyintenek a dologra, megint csak fantáziált. Ha mégsem ? Egyébként is, normálisnak tekinthető, ha egy 14 éves gyereklány gyakran beszél magában, és a fentihez hasonló történe tekhez ragaszkodik. Adja Isten, hogy a róka történet is csak fantáziálás legyen, de nem kellene mégis szakorvosnak megmutatni a túlzó fantáziálása miatt az amúgy kitünő tanuló, kedves gyermeket ? Reszketek érte, főképpen a róka kaland miatt. Kérem, válaszoljanak. Köszönettel. Jellige : Nagyon aggodó nagymama

Kedves Nagymama! Előző levelét is, a jelenlegit is elküldtem pszichiáterünknek. Kérem, várja meg türelemmel a válaszát. Én úgy gondolom, ha a rókatörténet igaz, akkor az egy nagy róka lehetett, majdnem elefánt, mert fellökött egy 14 évest. De nem marta meg. Ki gondolja veszettnek? Ha a vadászok lelőtték, és veszettnek gondolták, természetesen a róka veszettség miatti vizsgálatát elvégeztették és mivel Ön tud a vadászokról, a lelövésről, tovább tud nyomozni. A problémát mindkét levél kapcsán én Önben - is - látom. Ön belefolyik egy működő család életébe, úgy sejtem, felhatalmazás nélkül. Ön akkor kérheti a 14 éves lány elmeorvosi vizsgálatát, ha Ön kinevezett gyám. Nagyszülőként elsősorban a szülőkkel beszéljen, akik közülé a mama, vagy a papa az Ön gyermeke. Miért nem a szülőkkel beszél, miért a tanároknál " érdeklődik óvatosan". Nagyon vigyázzon, Hölgyem, mert így lehet tönkretenni egy családot is és egy gyermek-szülő kapcsolatot is végérvényesen. Ez az okos, 14 éves, normális gyermeklány nem az Ön gyermeke, csak az unokája. Ha a fabntáziálást és mesevilágot Ön idegennek tartja egy 14 éves kislánytól, akkor azt én nagyon rossznak tartom.Ellenkezőleg, meséljen neki, fantáziáljon vele együtt,és vigyázzon, mert ha továbbra is bele akar szólni a nevelésébe, életébe, akkor a végén eltiltják Öntől. Mindezt nem orvosként írtam le, hanem nagyon aggódva mind Önért, mind a családjával való kapcsolatáért, ne rontsa azt meg! Pszichológusunk szakmai levéllel fog jelentkezni.
Dr. Gerencsér Emőke