Nem akarok félelemben élni

Nem akarok félelemben élni

Tisztlet Doktornő!

Pánikbeteg fiatal nő vagyok. Sajnos már hosszú évek óta küzdök - több-kevesebb - sikerrel ezzel az életet nehezítő betegséggel. Olyan szintre jutottam - meditációk, természetes gyógymódok stb. pszichológus - segítségével, hogy a kimondottan pánikbetegségre kapott gyógyszeremet teljesen elhagytam. Mostanában - 1-2 hónapja - viszont újra átélem a

kínok-kínját. Állandó rosszullét tör rám, hol bevásárlás közben, hol az autóban, hol a munkahelyemen (vezető beosztásban elég kínos), hol otthon.. Ilyenkor a jól bevált nyugtatót(xanax) szedem, rágom szét azonnal(seduxen)- helyzettől és intenzitástól függően. Gyakran szaladok a háziorvosomhoz, mert súlyos betegséget diagnosztizálik magamon, aki ilyenkor egy EKG vizsgálattal és néhány jó szóval megnyugtat, de a rohamok ettől függetlenül jönnek. Ma pl. bedagadt szemmel ébredtem, és mindjárt a legrosszabbra gondoltam...Félek,félek és félek a betegségektől! De nem akarok visszaállni a gyógyszerre, mert kisbabát szeretnék, és nem gyógyszerek mellett.. Kérdésem: amikor napközben hirtelen elzsibbadok,(szám, kezem), vagy szédülök és nagyon rosszul érzem magam,100 fölé megy a pulzusom, menekülési kényszerrel, az biztosan

pánikroham? Honnan tudom, hogy nem súlyos baj? Attól, hogy max. néhány óra múlva elmúlik? Ha én egy-egy rohamnál biztosan tudnám, hogy az agyam játéka a dolog, akkor talán könnyebb lenne, de olyan rosszul vagyok ilyenkor, hogy csakis nagy bajra gondolok... Honnan lehet tudni, hogy nincs nagy baj? Mit tegyek? Várom mielőbbi válaszát!

Köszönettel: Nem akarok félelemben élni jeligére

Kedves levélíró!
Nem irta meg, hogy mi van a meditációval és a többivel. Én pont intenzív meditációs képzésen vagyok, érdekelne is.
Sajnos, ha gyógyszerben gondolkodik, akkor annak rendszeresnek kell lenni, ettől még lehet baba is.
Egészen biztosan pánik, de a halálfélelemnél nem hiszem, hogy rosszabb van.
Együttérzéssel: dr.Lajtavári László