nem szeretek orvoshoz járni

nem szeretek orvoshoz járni

Tisztelt Doktor Úr!



Háttér: Az egész szituáció amiben vagyok abból fakad, hogy nem szeretek orvoshoz járni. Sőt többé kevésbbé bármit megteszek, hogy elkerüljem a várótermeket.



Előzmények: Körömgomba egy lábujjon. Nem foglalkoztam vele (azt hittem csak megsérült, meg esztétikai probléma). Átterjedt egy másikra, besárgultak és elkezdtek mállani. Ekkor megijedtem és elkezdtem kezelni házilag. Kipróbáltam szinte minden nem vényköteles kencét és népi bölcsességet. Sokáig kűzdöttem vele, mire vényköteles szerhez fordultam (orvoshoz azért nem mentem el hosszú órákat várni, laborvizsgálatok, tesztek...) bár a májam miatt aggódtam kicsit de úgy éreztem fiatal vagyok és egészséges mi baj lehet? Úgy néz ki bevált a dolog, a körmöm egyértelműen javul bár nagyon lassan. Az egyértelműen fertőzött rész már rég lenőtt.



A probléma: Az évek során kifejlett bennem egy elég durva paranoia a fertőzött körmeimmel kapcsolatban. Nem tudtam elviselni hogy hozzáérjek bármihez amihez a körmeim hozzáértek fertőtlenítés nélkül. Kicsit egy általános tisztaságmániába átcsapott a dolog, de azt még egész jól kezelem 'racionális' alapon. Akkor úgy gondoltam ez csak segít abban hogy ne terjedjen tovább véletlenül se fertőzze meg a kézkörmeimet (ez volt számomra a legfontosabb). Noha minden jel szerint meggyógyultam, a kényelmetlen érzések a körmeimmel szemben megmaradtak. Még mindig nem néz úgy ki másfél évvel a gyógyszeres kúra után (többször le lettek szedve/jőve az ecsetelő is nyomot hagyott rajtuk, nem csoda hogy nem néznek ki gyárinak), mint a másik lábamon az egészséges körmök és ez nem segít a helyzeten. Minden elszineződést gyanakodva vizsgálok rajta, (direkt erre a célra vásárolt) zokniban alszom nehogy hozzáérjen a tiszta ágyneműhöz a körmöm.



Kezd bosszantó lenni, hogy noha elvileg egy éve meggyógyultam már még mindig az életem meghatározó részei ezek a kis rituálék.



Próbálom győzködni magamat, "büntetni" (gondolatban lehordom) magam ha kényszeresen kezet mosok hogy kiüssem a "kondícionálást"...

Kitűztem magamnak egy dátumot, amikor elhagyom a zoknit lesz ami lesz hátha túl tudok esni majd az egészen és ha nem lesz semmi bajom belőle egy idő után hátha elfelejtem az egészet.

Próbálom szoktatni magam a gondolathoz, hogy zokni nélkül bújjak papucsba vagy ágyba.

Próbálkozom a fokozatos expozícióval, megérinteni a kérdéses körmöket zoknin keresztül aztán minél tovább kibírni kézmosás nélkül.



Biztos vagyok benne, hogy idővel meg fogok tudni birkózni a problémámmal, főleg ha más semmi látható különbség nem lesz a körmeim között (ez viszont nem egyhamar lesz).



Felmerült bennem, hogy talán csináltatnom kéne egy tenyésztést a körömről, és ha az negatív biztosan segítene...

Pszichológus-hoz nem szeretnék elmenni, de azt olvastam vannak gyógyszerek, amik az átmeneti időszakban csökkenthetik a szorongást megkönnyítve a "leszokást"...



Mit tanácsol mit tehetnék a gyorsabb gyógyulás érdekében?

Kedves levélíró!

Hát jó sokat kinlódik ezzel a problémával, de bármennyire is nem szeret orvoshoz járni ( elhiszem, hogy kinlódás a több órás várakozás) el kellene mennie elször a háziorvoshoz, ha ő is egyetért, akkor el kellene fáradnia a legközelebbi pszichiátriai gondozóba és mindezt megbeszélni a pszichiáterrel és pszichológussal. Ne féljen nincs komoly " betegsége", de ha szeretne megszabadulni a szenvedéstől nem nagyon látok más lehetőséget.

Üdvözlettel: dr.Lajtavári László