nemesi család

nemesi család

Tisztelt Doktor Úr!



Van egy testvérem, nő, külföldön él. Már gyermekkorában furcsán viselkedett (pl.zsilettel levágta a bőrt a tenyeréről és csupa vér lett). Dolgozni soha nem szeretett. Sajnos fiatal korunkban én voltam a "bezzeg", ami szerintem hiba volt a család részéről.

Szüleink már rég meghaltak. Nekem kis gyermekem volt, s a testvérem eljött látogatóba, ami abból állt, hogy délelőtt kelt fel, gyógyszerre alkoholt ivott és a kertünkben feküdt a földön eszméletlenül. Orvost is kellett hozzá hívni.Hazamenni a férjéhez (külföldre) nem akart, mire el kellett volna indulni, teljesen kábulttá tette magát. Aztán végre sikerült hazaküldeni a párom segítségével.

Mindezt az akkor 4 éves gyermekem végigélte és azt is, hogy a testvérem pl. az ágy felett levő antik órát és a csillárt úgy meglazította, hogy azok lezuhantak, s ha valaki, pl. a gyermekem alatta lett volna, elképzelni is rossz. A kocsim gumiját kivágta, a kerékpárom gumiját szintén. Mindezt olyan ravaszul tette, hogy nem lehetett rábizonyítani. A gyermekem délutáni elalvása után negyed órával elkezdett hangoskodni rendszeresen. (Neki nincs gyermeke).Ezeket csinálta a nagyon csekély időtartamú józan perceiben.

Van egy ingatlana itt Magyarországon. Mivel ő (is) idős már és az életmódja miatt nyilván nem egészséges, a rokonság fiatalabb tagjai pályáznak a házra. Ő meg már minden fiatalnak beígérte az örökséget.Hol ettől, hol attól hallom, másról nem is beszélnek, ha találkozunk. S nem győzik hangsúlyozni, hogy nekem kötelességem lenne idevenni a testvéremet hozzánk, sőt, kifizetni az itteni ingatlana miatti költségeit, mivel időközben meghalt a férje és neki minimális a nyugdíja, azt is hazulról kapja.

Úgy döntöttem, hogy számomra a saját családom és a saját gyermekem a fontos, nem teszem kockára az életüket a testvérem miatt. Ezért a kiterjedt familia kirekeszt bennünket. Közeli rokonok 20 éve nem látogattak meg. A gyermekem szakmailag sikeres, de erről is csak rosszmájú megjegyzéseket hallok tőlük, ha véletlenül összefutunk.

Engem már nem is érdekel az egész, én így is kiegyensúlyozott vagyok. Az meg különösen nem érdekel, hogy ki örököl a testvérem után. Nem vagyok anyagias. De ez a kirekesztés a gyermekem miatt fáj. Soha senki nem érdeklődik iránta, ha találkozik valakivel, az első kérdés, hogy mi van az én testvéremmel. Aztán vége, az nem érdekli őket, hogy a gyermekemmel mi van. Próbált interneten kapcsolatot felvenni unokatestvérekkel, ott is csak a testvéremre voltak kíváncsiak. Pedig a gyermekem -- bármi történt is volna a családban, bár semmiről nem tudok -- semmiről nem tehet. Ő fiatal.

Ennyire különb még mindig az, aki külföldön él? Ennyire motivál egy reménybeli örökség valakit? Nem kellene inkább segíteni rajta az alkoholizmusa miatt, ha már ennyire fontosnak tartják?

Bűnös vagyok én, hogy nem veszem a nyakamba (és a családom nyakába) az ő terheit? Hogy védem a családom életét?

És hogyan segítsem a gyermekemet belenyugodni, hogy a rokonság nem kíváncsi rá? Nem lesz ez a helyzet hatással a lelkére?

Előre is köszönöm a válaszát!

Jelige: "nemesi család"

Tisztelt "nemesi család" jelige!

Teljes mértékben Önnek adok igazat. A társadalmi kirekesztés viszont létező jelenség, sajnos az Ön által leírtnál még szörnyübb módokon is jelentkezik.
Talán annyit tehet, hogy - értelmes ember lévén- utánaolvas ennek a problémakörnek -a tudás, gyakran eredményez egyfajta kontrollt a környezete felett, de az biztos, hogy Önnek segíteni fog.
Én ugyanazt tenném, mint Ön. Csak ne adja fel.

Tisztelettel: dr.Lajtavári László