omega jeligére

omega jeligére

Már évek óta szenvedek önbizalomhiányban,és nemigazán tudom,h konfliktushelyzetekben hogy viselkedjem.Az önbizalomhiányra különösebb ok nincs,mivel jó megjelenésű, okos,a munkámban sikeres nő vagyok.6 éve élek párkapcsolatban,sajnos már nem az igazi,de szó sincs róla,h bármilyen eszközzel a párom verné le az önbizalmamat.De talán pont a kellő magabiztosság hiányában nem lépek ki a kapcsolatból.De a fő problémám nem a kapcsolatom,mert azt érzem,h ha a dolgaim hátterét meg tudnám oldani,akkor talán a kapcsolataim is jobbak lennének.Nem vagyok nyitott,inkább zárkózott,nem túl bőbeszédű,de azzal,h értelmesen kifejezzem magam,gond nincs.Félek,h a mondanivalóm nem érdekli a körülöttem lévő embereket.Szegény édesanyámat állandóan ezzel a problémával traktálom,értelmes választ,ami megoldás lenne erre,nem kaptam tőle.Az apám alkoholista,és világ életemben kritizált:Hülyegyerek,beképzelt majom, stb.. pedig végig a tanulmányaim során kitűnő voltam,lelkileg terrorizált.anyámnak mindig volt valakije,nem igazán foglalkozott velünk,korán fel kellett nőnöm,én szabtam magamnak szabályokat,és aszerint éltem,élek még most is.Ez nagyon rossz,mert szörnyű korlátok közt élek,amiket magamnak állítottam.Szeretnék ösztönösen élni,de nem megy egyelőre.A testvérem párja alacsonyabb iskolai végzettségű, mint én, és állandóan "szekál",de én nem bánthatom meg, mert akkor rögtön azt vágják a szemembe,h persze mert neked diplomád van,lenézel minket.Ezt nagyon meguntam,és már érzem,h úgy viselkedem,ahogy ők elvárják tőlem egyáltalán nem az érzéseim vezérelnek már,hanem az eszem. Ráadásul a bátyám mindig bántott,ha visszaszóltam neki kicsikoromban,és most is az van bennem,ezért nem szólok neki vissza,pedig azóta eltelt már jó pár év.szeretnék öntől tanácsot kérni,h hogyan kezelhetném ezt a helyzetet,és merjek-e én is arrogáns és cinikus lenni azokkal akik velem szemben azok,vagy amiatt,mert nekem diplomám van,és nekik érettségijük sincs ne bántsam még én is őket, jóllehet, ők bántanak.tudom,furcsán hangzik a kérdésem.már-már nevetséges.de sajnos ez nálam mindennapos probléma,és tényleg nagyon szenvedek tőle szeretném,ha ön szakemberként írna egy pár sort a probléma orvoslására. pszichológushoz ezzel nem szeretnék járni,mert bízom benne,h az ön válasza megnyugtatóan fog rám hatni így az interneten keresztül is.nagyon köszönöm,válaszát

Kedves levéliró,
Gyors megnyugtatást ne várjon, csak annyit, hogy komoly probléma nincs Önnél, szerintem rengetegen kínlódnak ezekkel az érzésekkel. De a saját magára szabott korlátokat nem olyan könnyű levetni, ha meg nem vagyunk szabadok, nehezen lehetünk boldogak. Lehet, hogy nem kell egy hosszas pszichológiai kezelés, de néhány beszélgetés egy, a problémákra érzékeny emberel nem ártana.
Üdvözlettel: dr.Lajtavári László