Ön szerint elvehetik a leszázalékolást tőlem

Ön szerint elvehetik a leszázalékolást tőlem

"Ön szerint elvehetik a leszázalékolást tőlem"..válaszára

reagálásom.

Kedves Lajtavári Doktor Úr!

Én 2005-ben feküdtem a Nyírő Kórházban, ahol Ön volt a kezelő orvosom, s voltam annyira ostoba, hogy nem mondtam el, hogy bizony akkor is hallucinációk miatt kerestem fel....még akkor is el akartam kerülni a leszázalékolást, merthogy engem erős embernek nevelt az édesapám.

Sajnos a helyzet az, hogy Óbudán kezeltek 1995-től, de 2003-ban elköltöztem, Dr. Héthelyi Beatrix, aki egy nagyon kiváló szakember és ember, Sopronba ment dolgozni.

Jelenlegi orvosommal sajnos nem a legjobb a viszony, mert én korábban, amikor 2005-ben ebbe a kerületbe költöztem, otthagytam és átmentem egy hölgy pszichiáterhez a gondozón belül, aki ragyogó szakember és ember volt, támogató és segítőkész és megértő, amire pont ilyen tünetekkel élő embereknek szükségük van, de persze nem "dajkálós". 31 év kemény szakmai munka van mögöttem, amikor tavaly a leszázalékolás mellett dolgoztam, bizony volt, hogy se szombat, se vasárnap nem tudtam fent lenni, egész nap aludtam a heti idegi fáradtságtól, pedig csökkentett munkaidőben dolgoztam, igaz, import (műszaki) ügyintézőként. (PSZF külker. szakot végeztem).

Amikor fenti hölgy elment szülési szabadságra, vissza kellett mennem az általam nem szimpatizált orvoshoz.

Nem mondom, hogy néha nem lehet vele megértetni magam, de sajnos ő sincs rendben...(ez pályatársa, aki szülni ment, véleménye..talán nem szabadna ideírnom, nem szép tőlem.).

Rengeteg a beteg a kerületben, ez az egy gondozó van, a vezetővel és ezzel a doktor úrral viszik ketten. Valahogy mindig éreztem, hogy a személyisége nem engedi, hogy nyíltan beszéljek vele. Felvettem a szülési szabadságra ment doktornővel a kapcsolatot emailben, mert amikor meg mertem kérdezni ugyanezt, mint Öntől, a jelenlegi kezelő orvosomtól, nagyon goromba lett, aztán szó szerint szinte kihajított a rendelőből, mondván, ő nem látja, hogy téveszméim lennének, különben is dolgoztam a leszázalékolás mellett (ez a bizottság határozatában benne

volt: felügyelet mellett munkát vállalhat).

Nem szeretnék visszaélni a leszázalékolással, de nem vagyok még rendben ahhoz, hogy csak úgy visszamenjek, hiszen 1995 óta kínlódom.

Aki nem dolgozott soha az üzleti életben, fogalma sincs arról, hogy ott egy ember (különösen, ha jó szakember is, mint én voltam mindig), milyen stressznek, terhelésnek van kitéve.

Őszintén nem értem a jelenlegi kezelőorvosomat, ezt jeleztem is felé, de nem személyesen, hanem egy bizonyos magyar weblapon, ahol verseit közzé teszi.

Neki meggyőződése volt legelső alkalommal is, hogy én nem vagyok skizofrén, nem tudom, felfogott-e valamit abból, amit 10 évnyi felhalmozódott leleteimből, óbudai gondozói anyagomból láthatott. (Többször feküdtem a János Kórház pszichiátrián, Tündérhegyen 3x voltam..stb. mindig próbáltam magam helyre rakni segítséggel..legfőképpen azért, mert nagyfiamnak példát akartam mutatni. Nekem sem öröm, hogy ezzel a diagnózissal leszázakoltak, viszont fel kellett, hogy nőjek végre ahhoz, hogy a végén még hajléktalanná tettem volna önmagam, mert nem voltam hajlandó a betegséget magam előtt elismerni... Volt orvosnőm azt javasolja, kerüljem messze ívben el a jelenlegi kezelőorvosomat, mert az ő életében is tragédia volt a múltban és van valamiféle életundor a verseiben (hol szépek, hol ijesztőek a versek, de

nem egy egészséges lelket tükröznek).

Én bántani nem akarom ezt a doktor urat, mert hatalmas rajta a teher, mivel egy kerületben ketten dolgoznak ennyi lakos és beteg mellett. Viszont megértésre és bizalomra lenne szükségem, hiszen január elején történt beszélgetésünk óta alig tudok aludni, és nagyon zaklatott vagyok. Felkerestem a kerületi kórházat, ahol elmeséltem a dolgot, azt mondta a pszichiáter doktornő, ő ambulánsan nem vállalhat, de jobb lenne, ha kérnék beutalót a kórházba, mert nem vagyok jó állapotban. Mit tehetek? Területileg hozzá tartozom, esetleg megpróbálhatnék Óbudára visszamenni, az ottani gondozóvezetőt is jól ismertem, Dr. Hőgyész L. úr nagyon érett gondolkodású, megértő, segítőkész, empatikus orvos.

Nagyon köszönöm, hogy válaszolt, azt hittem, nem fogja megtenni, mert esetleg nem etikus e problémát a levélolvasók elé tárni. Ön a Nyírő kórházban is szigorú volt, de nagyon igazságos és intelligens, empatikus.

Akkori segítségét is köszönöm, az pedig az én hibám volt, hogy nem vittem Önnek akkor a korábbi leleteket.

Sajnos jelenlegi orvosomnak szent meggyőződése, hogy ha valaki skizofrén, akkor az nem törődik a külsejével, még ezt is megkaptam. Nem tudom, mivel érdemeltem ki ellenszenvét, de biztos, hogy úgy általában sem rajong a női betegekért... versei magánéleti tragédiát is tükröznek. Tényleg tanácstalan vagyok egy kicsit és bizony félek is. Üdv. és ismételten köszönöm

Kedves levélíró!
Köszönöm a válaszát. Nagyon is érthető, amit ir és ez sajnos bizonyos mértékig a pszichiátriai ellátásunk "rendszerbetegsége".
Természetesen lehet kérni a gondozó orvos cseréjét, de tapasztalatból tudom, hogy ez nem annyira könnyü, de ha nagyon akarja, sikerül. Nekem az óbudai megoldás pl. tetszik.
Üdvözlettel: dr.Lajtavári László