Öngyógyítás?

Jelige: Öngyógyítás? Tisztelt Főorvos Úr! 2 hónappal ezelőtt kezdődött, amikor egyik percről másikra elkezdtem a pánikbetegség komoly tüneteit produkálni. Megjegyezném, hogy nem tudtam semmit erről a betegségről, nem tudtam milyen tünetekkel járhat, csak a szapora szívverést hallottam fél füllel régebben. Tehát nem tudatosan produkáltam a tüneteket, csak későbbi utánajárás során, ahogy olvasgattam és érdeklődtem, akkor jöttem ár, hogy mi is ez. Tüneteim 2 hónapon keresztül változó intenzitással tartottak: -Disszociáció, (olvasóknak: az az érzés, hogy az egyén nincs kapcsolatban a saját testével, vagy akár idővel és térrel (személytelenítés) Máshogy: elidegenedés érzete; -Valóság elvesztésének érzete; -Szédülés; -Álomszerű érzés vagy érzékelési zavarok; -Remegés; -Megőrüléstől való félelem; -Izzadás; -Szorongás, idegesség. Ez alatt az idő alatt mindvégig azon voltam, hogy meggyőzzem az agyamat, hogy nincs baj, helyre jövök gyógyszerek nélkül, és próbáltam úrrá lenni magamon, de mindig nagyon nehezen ment, hiszen úgy gondolom ilyen mentális tünetek mindenkit kikészítenének. Majd egy szép napon, 2 hónap elteltével ezek a tünetek szinte 100%-osan elmúltak. Teljesen le vagyok döbbenve és majd kiugrok a bőrömből. Több mint egy hete vagyok ezektől a tünetektől mentes. Főorvos Úr szerint elcsíptem időben a problémát és helyre ráztam magam vagy azért ez nem ilyen egyszerű? Köszönöm figyelmét és válaszát, tisztelettel:

Köszönöm a szép történetet, Ön szerintem egy vidám és életrevaló teremtés.
Pedig a rosszulléte "tökéletes" pánik roham volt. De elmúlt. Meggyógyította magát. Ilyen egyszerü és ne féljen, mert ha véletlen megint lenne rosszulléte, az is elmúlik.
Nem a rohammal van a gond, hanem az emberek félelmével, hogy rettegni kezdenek egy rosszlét után és ezzel szinte saját maguk váltják ki a következő rohamot.
Ez egy tragédia, sajnos keveset írnak erről, a világ a pánik betegségtől hangos, de valamiért erről - a félelemről - keveset beszélünk.
Örülök én is: dr.Lajtavári László