Pandrea | Weborvos

Pandrea

Pandrea jeligére!



Tisztelt Doktor Nő/Úr!

Én egí 30 éves, kétgyermekes anyuka vagyok. Nagyobbik kislányom 3 és fél éves.Hatalmas problémánk van, és sajnos már nem tudom, hogy kihez fordulhatnék. A gyermekem születésekor minden rendben volt, fél éves koráig csak szopizott, nem volt semmilyen probléma. Ekkor kezdtük el a hozzátáplálást a Kimama újság étrendje alapján. Úgy érzem, hogy mindent a megfelelő időben adtam, nem voltam türelmetlen. Itt meg kell említenem, hogy soha nem volt jó evő. A darabos ételektől öklendezett, és vörös fejjel üvöltött, utána pedig nem volt hajalandó többet enni abból az ételből. Kb. másfél éves koráig turmixoltam az ételeket, mert sajnos addig volt hajalandó megenni azokat az ételeket, amiket adtam neki. Ekkor kezdett el válogatni. Pár hónap múlva azt vettem észre, hogy száraz, hideg ételeket hajalandó megenni. Nem kóstol meg semmi újat. Két éves korára a következőket ette meg: kenyér, kifli, zsömle (csak és kizárólag pusztán), túró-rudi, cini-mini, csokigolyó, ropi, kekszek és egyféle pud

ing. Szerencsére a folyadékkal nem volt gond. Az igaz, hogy abból sem volt hajalandó újakat megkóstolni. ez sajnos a mai napig jellemző.



A probléma tehát a következő:



kislányom nem hajalandó semmilyen ételt megkóstolni. Nem eszik gyümölcsöt, zöldséget, húst, semmilyen tésztát, felvágottat, joghurtot...stb.Ha megkjérdezzük, hbogy kér-e valamiből, remegve, hisztizve utasítja vissza.Voltunk már gasztroenterológián, ahol azt mosndták, hogy szervi oka nincs annak, hogy nem eszik. Jártunk pszichológushoz, amikor talán egy kis javulást tapsztaltam.Ekkor kóstolgatni kezdett, de sajnos még mindig csak száraz ételeket. Júliusban megszületett a második kislányom, sajnos azóta nem voltunk a pszichológusnál és a helyzet csak rosszabbodott.Röviden ennyi a mi történetünk, és az az igazság, hogy nem tudom, meddig bírom még elviselni ezt. Úgy érzem, hogy már nincs hozzá türelmem. Vitaminokat kap mesterségesen, ezért külsőleg semmi nem látszik rajta. 14,5 kg, fejlődik, értelmes, ügyes, okos kislány. Nemrég voltunk vérvételen, aminek az eredménye jó lett.



Bevallom őszintén, én már arra gondoltam, hogy ez esetleg nem-e ételfóbia? Ha igen, akkor kihez forduljak? Ha nem, akkor is mit tegyek? Kérem, hogy adjanak valamilyen tanácsot, mert már nagyon kezdek félni. Félek attól, hogy ez előbb utóbb az egészségére káros lesz, hiszen máér több mint másfél éve nem eszik szinte semmit.



Válaszukat és tanácsukat előre is köszönöm!

Fontos lenne tudni, van-e más különlegesség a gyermek magatartásában, kapcsolat teremtésében, beszédében, játékaiban.Mit szeret csinálni, játszani, milyen a hallása, hogy alszik? Széklete? Üdvözlettel dr.Sebő Zsuzsanna