Pánik?
Közzétéve: 2014. 09. 04. 08:22 -
• 4 perc olvasás
Tisztelt doktor, 2013. decemberében a munkahelyemen rám törtek furcsa hirtelen fellépő félelmek, rosszullétek. Egyszer a szemem is "összement", akkor nagyon megijedtem, a pulzusom is felszaladt 154/100-ra, úgy éreztem elájulok. Akkor elkezdtem egy vizsgálatsorozatot, aminek keretében rengeteg vizsgálaton estem át...
... Volt koponya MRI, nyaki gerinc MRI, vérvétel, mammográfia, gasztroenterológia,nyaki és pajzsmirigy ultrahang, fülészet, bőrgyógyászat, szemészet,kardiológia, belgyógyászat, EKG, szerencsére azok mind negatívak. Ekkor gondoltam arra, hogy pszichés baj lehet, mert a hipochondriával meg egyébként már hosszú évek óta küzdök, mindig a legrosszabbra gondolok apró tünetekkor is. A párkapcsolatom nem a legjobb, és ezzel azóta is küzdök. Akkoriban volt egy nagyon leterhelő, stresszes munkahelyem, ami azóta megszűnt, és lett egy újabb, ami csak kicsit nyugodtabb.A pszichiáter december közepén pánikbetegséget állapított meg, és elkezdtem szedni a coaxilt, meg xanaxból a leggyengébbet(0,25), napi 3x1. Kezdetben jobban lettem tőle, azonban egy ideje visszatértek a rohamok, talán még rosszabb. Villamoson is éreztem úgy hogy leszállok róla azonnal mert nem bírom. Közösségben is tört rám, szédültem, émelyegtem, úgy éreztem menten elájulok, ha nem jutok onnan ki. Egyszer meg egy szolárium előterében lettem rosszul nemrég annyira, hogy a pulzusom felment 160/100-ra, azonnal sürgősségi neurológiára mentem, ahol koponya CT volt, de semmit nem találtak, csak a magas vérnyomást, ami amúgy normál tartományban szokott lenni.Azóta az a nagyon megerőltető munkahelyem megszűnt, fél évig voltam munkanélküli, de most újra van egy hat órás munkám, de a párkapcsolatom nem stabilizálódott. Kb. egy hónapja szédelgéseim vannak, ami megint nagyon megijeszt. Pár napja pedig annyira felerősödött, hogy úgy érzem, ha megyek, mintha a fejemet lefelé nyomnák, és olyan bizonytalan a járásom, mintha lebegne a környezet, meg émelygés. A karjaim meg mintha gyengék lennének, izomfájdalom féle. A gyomrom is fájdogál, meg a fejem, sűrűn. Igaz, frontérzékeny is vagyok nagyon. Elaludni este könnyen elalszom, de reggel korán felébredek, és már nem tudok visszaaludni.Ez nem lehet esetleg SM? Vagy nyaki gerinc meszesedéstől is lehet szédelgés? Fülcsengésem is van. Vagy a pániktól lehet mindez?Gyógyszert kéne váltanom? Mire? Megint volt vérvételem, ami megint jó lett. Most szabadságon vagyok egy hétig, de félek, nem bírok visszamenni a munkahelyemre. A párkapcsolatomat régóta próbálom megmenteni, de eddig nem igazán változott semmi. Elnézést a hosszú levél miatt, de minden infót meg akartam adni. Válaszát köszönöm!
VÁLASZ
Köszönöm szépen a levelét, higgye el , nincs egyedül a problémáival. Ne Önmagát hibáztassa, nem hipochodriáról ( ha jól értem ezt " beképzelésként értelmezi) van szó, hanem feltört hirtelen a tudata mélyebb rétegeiből egy csomó régóta elfojtott félelem; csalódás, elégedetlenség. Senki sem képes örökké a valódi érzései elfojtására, a környezet felé egyfajta álarc mutatására, hogy " ok. minden rendben" Emberek millió szenvednek ettől az egész civilizációnkban és ez nem mehet a végtelenségig.
" a szenvedést nem azért mérte ránk az Isten, hogy megöljön, hanem, hogy meggyógyítson" szoktam volt idézni, de rájöttem, hogy csak az idézet első fele igaz, mert a második rész - " meggyógyítson" szerintem sántít. A gyógyulás nem magától jön, legalábbis csak kevés szerencsések számára történik meg. Elöszőr is nem beteg, szerencsére az elvégzett és alapos orvosi vizsgálatok ezt igazolják. Nyilván a " pszichés" eredet az igaz, dehát ezt hogy lehet, vagy hogyan kell " meggyógyítani.?
Tudomásul kell vennünk, hogy egy olyan világban élünk, ami teljes mértékben elanyagiasodott és a lelki igényeink - a szeretet, biztonság, stabil és boldogságot adó párkapcsolat, a minket tápláló és erősítő közösség vajon hol van.
A nők lélektani igényei jóval magasabbak, mint a férfiaké, őket inkább a szellemiség izgatja. Ez a két nagyon finom energia, ami mindenhol megtalálható az Univerzumban teszi lehetővé az életet.
Valami nagyon nagy egyensúlyvesztés történt az elmúlt évezred iszonyatos tragédiáiban és ezzel nem fogunk tudni megfelelni a harmadik évezred kihívásainak.
Természetesen az elménk működési zavarait kezelni kell, orvosilag, akár gyógyszerrel is, de tudnunk kell, hogy nem az elménk az Úr, hanem nekünk kellene irányítani az elménket, ami egy csodálatosan fejlett szerv. De irányítás n élkül könnyen elszabadul és legkülönbözöbb trükkökkel áll elő.
Ezért is tartom fontosnak, hogy a terápia - az elmemüködés helyreállítása után - a saját kezünkbe kellene venni az irányítást, mint a lovas a ló felett. Hallgasson a szívére, ne fojtsa el az érzelmi igényeit, nem kell minden elvárásnak megfelelni, mindent elviselni.
Talán több lázadásnak kellene bennünk lenni. Tudom, hogy ez nem könnyü. Kemény próbákat igényel, de higyje el, ha jól megválasztja a tudatossága emeléséűl szolgáló módszereket ( ez már nem terápia, hanem önfejlesztés) lassan változni kezd a mentalitása, jobban kézben tudja tartani az életét az összes lelki igényével együtt.
És akkor boldogabb, teljesebb, szabadabb életet fog élni.
A Nő nagyon fontos, Önök nélkül az élet lehetetlenné válna. A mi életünket csak Önök tehetik teljessé.
Ne hagyja hogy kalodába zárják, hogy kihasználják. Önnek is joga van egy teljes élethez.
Ráadásúl genetikailag is erősebbek, mint mi férfiak. Én nagyon tisztelem a nőket a női energiákat. Tanítsa meg a környezetét, hogy igenis méltósággal, tisztelettel bánjanak Önnel.
" a szenvedést nem azért mérte ránk az Isten, hogy megöljön, hanem, hogy meggyógyítson" szoktam volt idézni, de rájöttem, hogy csak az idézet első fele igaz, mert a második rész - " meggyógyítson" szerintem sántít. A gyógyulás nem magától jön, legalábbis csak kevés szerencsések számára történik meg. Elöszőr is nem beteg, szerencsére az elvégzett és alapos orvosi vizsgálatok ezt igazolják. Nyilván a " pszichés" eredet az igaz, dehát ezt hogy lehet, vagy hogyan kell " meggyógyítani.?
Tudomásul kell vennünk, hogy egy olyan világban élünk, ami teljes mértékben elanyagiasodott és a lelki igényeink - a szeretet, biztonság, stabil és boldogságot adó párkapcsolat, a minket tápláló és erősítő közösség vajon hol van.
A nők lélektani igényei jóval magasabbak, mint a férfiaké, őket inkább a szellemiség izgatja. Ez a két nagyon finom energia, ami mindenhol megtalálható az Univerzumban teszi lehetővé az életet.
Valami nagyon nagy egyensúlyvesztés történt az elmúlt évezred iszonyatos tragédiáiban és ezzel nem fogunk tudni megfelelni a harmadik évezred kihívásainak.
Természetesen az elménk működési zavarait kezelni kell, orvosilag, akár gyógyszerrel is, de tudnunk kell, hogy nem az elménk az Úr, hanem nekünk kellene irányítani az elménket, ami egy csodálatosan fejlett szerv. De irányítás n élkül könnyen elszabadul és legkülönbözöbb trükkökkel áll elő.
Ezért is tartom fontosnak, hogy a terápia - az elmemüködés helyreállítása után - a saját kezünkbe kellene venni az irányítást, mint a lovas a ló felett. Hallgasson a szívére, ne fojtsa el az érzelmi igényeit, nem kell minden elvárásnak megfelelni, mindent elviselni.
Talán több lázadásnak kellene bennünk lenni. Tudom, hogy ez nem könnyü. Kemény próbákat igényel, de higyje el, ha jól megválasztja a tudatossága emeléséűl szolgáló módszereket ( ez már nem terápia, hanem önfejlesztés) lassan változni kezd a mentalitása, jobban kézben tudja tartani az életét az összes lelki igényével együtt.
És akkor boldogabb, teljesebb, szabadabb életet fog élni.
A Nő nagyon fontos, Önök nélkül az élet lehetetlenné válna. A mi életünket csak Önök tehetik teljessé.
Ne hagyja hogy kalodába zárják, hogy kihasználják. Önnek is joga van egy teljes élethez.
Ráadásúl genetikailag is erősebbek, mint mi férfiak. Én nagyon tisztelem a nőket a női energiákat. Tanítsa meg a környezetét, hogy igenis méltósággal, tisztelettel bánjanak Önnel.
Együttérzéssel: dr.Lajtavári László
Kövess minket!
facebook
Weborvos
Kapcsolódó cikkek