pánikbetegség

pánikbetegség

Tisztelt Doktor ÚR/NŐ!

2007 január környékén,kezdtem észrevenni Magamon a pánikbetegség,és rettenetes rosszullétek Tüneteit.Állandóan fáradt voltam, hányinger,migrén,erős szédüléssel küzdöttem. Pszichiáternél kötöttem ki,aki rendbe hozott annyira,hogy ki tudtam kelni az ágyból és emberek közé erészkedtem.Állandó epegörcsein voltak,de nem találtak igazán egyértelmű választ a bajomra.Annyira feszült volt az egész testem,idegeim

pattanásig voltak.24órából 19-et aludtam a fáradtságtól.2008 március elején S:O:S epeműtétem volt.annyira gócos kővel teli epét mutatott ki az UH.A műtét után kaptam Teperin Tablettát,Andaxint/mert csak ettől megy le a vérnyomásom/. 2008 nyarától szedem a Rivotril 2mg-os tbl-ból 2xfél, Welbutrin SR 150mg-os tbl-ból 2x1,Teperin 150mg-os tbl este

felet,mert nem tudnék aludni.EMELLETT SZ.E.andaxint,ha nagyon felidegesítenek,vagy stresszes állapotomon másképp nem tudok úrrá lenni.2008 augusztusától ismét tudok dolgozni,de rettenetesen kimerülök minden műszak végére.

Nagyon fáradékony,robbanékony, feszült vagyok,amit az egész környezetem észrevesz,és meg is jegyzik.A Spárban dolgozom pénztáros-eladóként.Multicég,tehát rengeteg a munka. Mivel 45 éves vagyok örülök,hogy ide felvettek és elterelem,l ekötöm a figyelmem,nem Önmagammal foglalkozom. Most fog lejárni a határozott munkaidőm.A feszültség kihata munkavégzésemre is.Ha annyira szédülök arra felírták a Betaserc tablettát.Mi lesz velem ha, nem fogom bírni sokáig idegileg ezt stresszes fizikai,szellemi munkát?

Kedves Szilvi!
Nagyon bánt ez a sok szenvedés az ezzel végzett elképesztően nehéz munka (én mindig csodálom a nagy üzletláncok pénztárosait, hihetetlen nehéz munkát végeznek, rossz munkakörülmények között és kis fizetés mellett). Ugyanakkor meg kell mondanom, hogy nem is értem, hogyan tud dolgozni ennyi
nyugtató hatású gyógyszer mellett? Miért kell epemütét után ennyi nyugtatót szedni?
Attól tartok, hogy nyilván a legjobb szándékkal, de mégis olyan helyzetbe került, ami csak fokozza a szenvedést. Ismerem a mai magyar valóságot, de nehezen tudom elfogadni, hogy ez az
egyetlen járható út. Nagyon keveset irt arról, hogy mit tesz az egészséges életmódért. Úgy érzem Ön a szó szoros értelmében az életéért küzd. Pedig az ember nem szenvedésre született, mégis szenved. Miért?
Nagyon sok kérdésem lenne, részben azzal kapcsolatban, hogy Ön mit tesz, vagy tudna tenni a jobb közérzetért, milyen örömforrásai vannak (félek azt mondaná semmilyen) a közvetlen környezete hogyan viszonyul mindehhez, mennyi konkrét segítséget kap és így tovább. Át kellene gondolnia, hogy hol van egy kis luk ezen a rendkivűl feszes hálón, amiben vergődik?
Valaminek kell lennie. A multikat egyenlőre nem tudjuk megregulázni, az orvosok fáradtan teszik a dolgukat és az egyszerübb megoldást a "mindenre gyógyszert" választják, a környezet tétlenül nézi a hozzátartozó vergődését és sajnos mi magunk is hagyjuk, hogy sodorjon az ár. Pedig a tét nagy, az életünk.
Próbálja mindezt átgondolni és kérem ne mondja rögtön, hogy semmin sem lehet változtatni. Akkor inkább tegye kicsit félre a kérdést és tegye fel újra és újra. Az, hogy hozzánk fordult lehet, hogy az első jele a változtatás iránti igényének. Csak így tovább. Kerüljön a győzedelmesek táborába.
Együttérzéssel: dr.Lajtavári László