paroxetin este, reply

paroxetin este, reply

Jelige: "paroxetin este, reply"

Kedves Doktor Úr!

Nagyon köszönöm a válaszát. Azt hiszem a mai világról elég hasonlóan gondolkodunk. A szélsőségek világát minden téren, az ismeret szárnyalása /világűr meghódításától a mikrokozmosz feltárásáig/ melletti morális válság, az egyszerű emberek butasága, felhőkarcolók százai mellett

nyomornegyedek hektárjai és még sokáig lehetne folytatni a sort. Szinte mindent a pénz irányít a háttérből. Az emberek döntő többsége pedig valóban a saját hülyeségeinek levét issza, és még akkor is inkább járnak csukott szemmel, minthogy szembenézzenek a félelmeikkel. És ebben a környezetben még nehezebb nyitott szemmel járni, mert akkor nemcsak a magunkkal "kell" szembenéznünk, hanem a környezetünk tudatlan önsorsrontását is nagyrészt tehetetlenül szemlélhetjük. Amiatt hogy úton van, ne kérjen elnézést, mindegyikünk úton van, csak kevesen találják meg a jó irányt. A spirituális nyitottság valóban nagyon jellemző rám, bár nem tudom mivel árultam el magamról, de arra kíváncsi lennék, mit értett azalatt, hogy vigyázzak ezekkel a tudatmódosító szerekkel. Az életem alapját a keresztény értékrend adja, mindazzal együtt, hogy "mindent vizsgáljatok meg, és ami rossz, azt vessétek el, a jót pedig tartsátok meg", és így törekszem a nyitottságra, mert sokszor tapasztalom, mennyire káros, hogy az emberek nem tudnak maguk korlátaitól elvonatkoztatni, csak a saját meggyőződésüket hangoztatni, és így képtelenek másokat megérteni, elfogadni, és szeretettel viszonyulni. A gyógyszereim azért alakultak így, ahogy, mert első alakalommal citalopramot szedtem, az majd egy évig jó is volt, de a hazai egészségügyben való helytállásom nem sült el valami pozitívan, és ezt a citalopram sem bírta már kompenzálni. Velaxint kezdtem el szedni, de egyre rosszabb lett, kaptam hozzá paroxetint meg benzót, de nem lett sokkal kellemesebb így sem. oda jutottam, hogy én ezt már nem bírom tovább elviselni, osztályra vonultam, gondolván ott gyorsabb lesz a változás. Hát nem lett. Hosszú hetek alatt lassan csökkent a borzasztó kétségbeesésem és a kilátástalanság, és a megválaszolhatatlannak hitt kérdéseimre is kezdtem válaszokat találni. Utólag, sok mindent megértettem, és mindent együttvéve látom a szenvedésem értelmét. Mondjuk a kétségbeesésem negyedannyi lett volna, ha tudom hogy az állapotom a

gyógyszereknek is köszönhető, és nem én vagyok annyira gáz, teljesen kiszolgáltatva saját titokzatos személyem kénye-kedvének. Csak az tud igazán segíteni másoknak, aki átélte már ua., vagy hasonlót, ezért is vagyok meggyőződve arról, hogy a későbbiekben ezt valamilyen formában mások javára is fordíthatom. Elnézést a hosszúra sikeredett levélért, de ezeket még szerettem volna megosztani. További áldott úton járást kívánok Önnek is, egy pszichiátriai beteg /Zsuzsi/

Kedves levélíró!
Köszönöm a választ. Az ennyire nyitott emberek tudata mint az Öné, a teljes tisztaság felé tart, csak ilyen szempontból értettem, hogy vigyázzon a tudatmodósító szerekkel. Óvatosan használja, dehát Ön nem vakhitű, azt látom.
Együttérzéssel: dr.Lajtavári László