piros2.

piros2.levél Kedves Doktorúr! A korom 33. És ebben a korban a pirulást már nem lehet ugy venni, mint 16 meg 20onévesen. Igazábol mindig pirulos voltam gyerekkoromtól kezdve,de ez egy bizonyos életkorig még jol is állhat. Késöbb azonban az élet megrontója.Hogy mire pirulok el? pl.ha egy férfi rám néz,pl.az utcán v. akárhol,néha ha az eladónak magyaráznom kell mit akarok venni, aztán a melegtől, a naptól, idegességtől, szaunától(ezt már elhagytam) nem eszem már se füszerest stb. fogamzásgátlot sem szedek szal ami hajlamosit a pirosodásra azt kerülöm. Viszont az életem csak élnem kell,és folyton nem alapozozhatok, nem beszélve arról, hogy csak a tvs alapook fedik el a pirosságot. Szóval a psziches dologra visszaterve: Állandóan sirok mert nem tud rajtam segiteni,és nem kerülöm az emberekkel a kommunikáciot, de néha majdnem elsirom magam amikor felhivják a figyelmem a depiros lett, jaj de elpirultál,meg szaunáztál? napoztál kérdések..mert mások azt hiszik ettől pirultam ki. Ön szerint mit tegyek? köszönöm

Kedves levélíró!
Megértem, de ugyanaz a gondom, mint sokakkal. Az csupán egy érzés, hogy elpirulással, nem lehet élni, miért ne lehetne. Az ilyen érzéseket el kell engedni. Persze kimondani könnyebb, mint tenni, mert kultúránkban mindenhez ragaszkodunk és a ragaszkodás a boldogtalanság legfőbb oka. Sajnos érzéseinkhez is ragaszkodunk. Bizonyos értelemben csak Ön segíthet Önmagán.
Ezen az úton induljon el. Lehet ehhez hozzáolvasni, el lehet menni
pszichoterápiába, de azért nem ártana azt is végiggondolni, hogy elég nagy butaság egy valójában apró dolog miatt boldogtalannak lenni. Nyugodtan piruljon el és ne próbálja eltitkolni. A félelem csak óriásivá növeli a gondot.
Együttérzéssel: dr.Lajtavári László