remény

Férjem 5 éve hagyott itt minket...A minket nagyon fontos, mert azóta teljesen megváltozott a kapcsolata a gyerekeivel és az unokáival is. Mindent ami fontos volt neki, ma már nem érdekli. Többx próbáltam beszélni vele, de sajnos a mai napig nem sikerült. A gond az, hogy én ma is ugyanúgy szeretem...Nem tudok más férfire nézni, mindenkiben őt keresem. Néhány éve megpróbáltam orvosi segítséggel "elfeljeteni", sajnos nem ment. A pszichodoki azt mondta reménytelen eset vok, mert miközben azt szajkózom, hogy el akarom felejteni, a tudat alattim nem engedi, annyira ragaszkodom hozzá. Ön szerint is reménytelen? j:remény

Kedves levélíró!

A túlzott ragaszkodás valóban sok emberi szenvedés forrása, különösen akkor, ha a ragaszkodás tárgya már a múltté.
Nem hiszem,hogy reménytelen eset lenne, csak jó lenne, ha ráérezne, mi is a valódi akadálya annak, hogy úl kapcsolatba lépjen, vagy akár vállalja a látszólagos magányosságot.

Üdvözlettel: dr.Lajtavári László