Rettegés 3

Rettegés 3

Lajtavári László Dr.Úr részére!Jelige:Rettegés 3.6.hó 30.-án

válaszolt nekem és akkor azt kérte tőlem,hogy tájékoztassam arról, hogyan alakúlnak a dolgaim tovább.Természetesen nem feledkeztem meg erről,mindössze ennyi időbe telt míg már van miről írnom.Emlékeztetőül röviden az eddigiekről:2 éve mellkasi panaszaim miatt kardiológiai kivizsgáláson vettem részt.EKG-k,holter,ultrahang,terhelés, itt "minimális"éltérés,SPEKT vizsg. negatív eredmények. Panaszaim mégis maradtak ill. visszatértek.Idén jún.közepén EKG-t készítettem és az orvos rámijesztett a szívkatéterezés lehetőségével és természetesen további kivizsgálást kért. Atovábbi EKG-k és ultrahang vizsgálatok nem mutattak

elváltozást,de mint a nagyon rendes kardiológus Dr.Nő mondta:az én megnyugtatásomra felkűld Bp.-re a kard. intézetbe kivizsgálásra.No erre kellett várnom 08.22.-ig.Dg.:kezelt hypertónia.Anxietas./term. utána néztem a jelentésének./"Organikus szívbetegségre utaló panasz ill.

eltérés nincs.Invasiv kivizsg. nem szükséges."Szóval itt tartok most.Nem igazán tudom hogyan tovább,mert volt már,hogy megnyugtató vizsgálati eredmények és Önöktől is

kapott válaszok után jobban,sőt jól lettem,de megint történik valami és kezdődik minden előlről.Előző levelemben is írtam,hogy próbálkoztam pszihiáterrel,de rosszul voltam a gyógyszerektől és azt mondta,hogy így nem tud rajtam segíteni.Ezenkívül sajnos nem kellett sokáig várnom a "történik valamire",mert csütörtökön voltam Pesten ahol megnyugodtam végre,pénteken kellett visszamennem nőgyógyászati rákszűrés eredményemért,amelyben kimutatták a HPV-vírust/már 2-szor,de legutóbb még sikerűlt megnyugtatnom magam/,de most avíruson kívül kézzel odavan írva,hogy "a kenetben 1-2 nagyobb sejtmag is látható".Nem ígazán tudom, mit jelent,de nem hangzik túl jól./egyébként már pénteken kűldtem ezzel kapcsolatban Önknek kérdést./Hogy most hogy érzem magam?Egyrészről

megnyugodtam,másrészről jobban félek mint valaha.Mert ha halni kell,inkább legyen gyors,mint lassú és fájdalmas.Az a szőrnyű,hogy csüt.este még láttam a jövőt,most már megint nem.Nem mer az ember tervezgetni,állmodozni pedig azt mindég szerettem.Most nem tudom azt mondani,hogy majd

jövőre,mert ki tudja mi lessz addig.És a legnagyobb fájdalmam és aggódásom a GYEREKEIM!Amikor pénteken hazajöttem az orvostól éppen húztam le a redőnyt,amikor a fiam azt kérdezte,miért sírok.Igaz nem sírtam,de Ő mégis

észrevett valamit.És ez is bórzasztó,hogy előttük megjátszani magam.És amikor már nem megy tovább,felmegyek a szobámba és "elbújok"előlük.Akkor meg azért bánt a lelkiismeretem,mert nem velük vagyok.Ez volt jellemző

sajnos az elmúlt 2évben.Amikor rosszul éreztem magam,mert

szúrt,szorított,feszített,dobogott a szívem-mellkasom,akkor s bújtam tőlük el.39 éves vagyok és 2 éve már nem vagyok ÉN.Ha most ezt "megúszom" is,majd jön más.Pedig én csak egy pár nyugottabb évet szeretnék még,legalább annyit,míg a gyerekeimet felnevelem.De nem érzem a kapaszkodót, montják ilyenkor,hogy a "gyerekeid",de pont miattuk féltem magam,ha rájuk gondolok sírom el magam.Szóval egyenlőre nem sikerül kimásznom ebből az őrdögi körből.Tudom,hogy kérdést most nem igazán tettem fel Önnek,de örülnék néhány bíztató szónak vagy tanácsnak.Tudom,hogy levelem hosszúra

nyúlt,de úgy érzem ennél rövidebben nem tudtam volna megírni a bennem dúló erzésket.Köszönöm,hogy arra kért,írjam meg mi van velem,már ez is jól esett.Tisztelettel és köszönettel

Kedves Dné!
Tudom, hogy szenved, de én most sem látok tragikusat, szerintem a leletnek nincs igazán jelentősége -bár én pszichiáter vagyok - erre választ a vizsgáló orvosnak kellett volna adnia.
Azon, hogy a pánikbetegség csupán gyógyszerektől nem gyógyul nem csodálkozom.
A szorongások leküzdése hosszú folyamat és ehhez elsősorban lélektani támogatás lenne szükséges, sajnálom, hogy pont ezt nem kap ezekben a szorongató időkben.
Üdvözlettel: dr.Lajtavári László