rokonom skrizoféniában szenved - nem fogadja el, hogy beteg
Közzétéve: 2009. 09. 30. 12:02 -
• 2 perc olvasásKözzétéve: 2009. 09. 30. 12:02 -
• 2 perc olvasás
Az egyik rokonom skrizoféniában szenved, üldözési mániája van, menekül üldözői elől, követik, el akarják tenni láb alól, a lakását akarják megszerezni. Nem mer hazamenni, mindenkivel összeveszett. Mit tehetnék, mert azt nem fogadja el, hogy beteg, orvosi kezelésre szorul. Egészségügyi végzettsége van.
Kedves levélíró!
Azt hiszem már korábban válaszoltam a kérdésére, de most a gépen nem látom a visszaigazolást.
Nagyon nehezet kérdez és pontosan ez áll a pszichiátria körül folyó heves viták középpontjában.
1.) Mi az a "schizophrenia" ? Nagyon óvatosan kell ezzel a diagnózissal bánni, mert, csak nagyon komoly kritériumok megléte esetén lehet kimondani. Nálunk valamiért ezt nagyon lazán kezelik és a szakmai és laikus köztudatban is a hallucinációk, a téveseszmék, a betegségtudat hiánya szinte azonnal a shizophrenia diagnózist hiívják elő és ez nagyon komoly stigma. (megbélyegzés, amit szinte lehetetlen visszavonni!)
2.) Mi a hozzátartozók szerepe? Véleményem szerint semmiképpen sem a betegségtudat erősítése, hanem a rokon védelme, segítségadás, a kapcsolat építése. Persze szóba lehet hozni a betegséget, de ezt nagyon tapintatosan és kételyekkel lenne csak szabad, mert mindenkinek joga elutasítani a betegséget.
3.) Az, hogy mindenkivel összeveszett, nem igazolja, hogy beteg, mással is előfordul. Szóval nekem az a személyes véleményem, hogy a hozzátartozónak a segítségadása lenne a legfontosabb teendője, ezt is akkor, ha a rokon kéri.
Ha nem akar betegségről beszélni, akkor beszélgessenek más témákról, annyi minden van az életben. Sok mindenben lehet segíteni. És egészségügyi dolgozó esetében különösen vigyázni kell, mert a diagnózis sajnos gyakran a munkahely elvesztését is jelentheti. A lényeg, hogy csak olyat tegyünk, ami a rokonunknak jó, mert amit úgy élünk át, hogy nem segítség és nincs mögötte szeretet, az nem valódi segítség és nem valódi szeretet.
De lehet velem nyugodtan vitatkozni !
együttérzéssel: dr.Lajtavári László
Kövess minket!
facebookKapcsolódó cikkek


