segítség
Közzétéve: 2012. 09. 21. 10:31 -
• 3 perc olvasás
T. Dr. Úr! Kb. Két éve vagyok pánikbeteg de most gyógyszermentes. Pszichiáterhez már nem járok inkább próbálok türelmes lenni magammal és fejleszteni magam...
... Azt vettem észre, hogy a környezetemben elég sokan küzdenek hasonló problémákkal gondolom van akinél ez átmeneti stressz. Először szégyelltem ezt az egészet de mára már néha azt gondolom, hogy a legnagyobb bátorság ahhoz kellett, hogy segítséget kérjek. Nagyon sok könyvet olvastam mióta tudom, hogy az ember igenis képes változtatni a gondolkodásán és képes a fejlődésre. Rólam mindenki tudja hogy milyen helyzetben voltam anno mert igen feltűnő volt a változás és azt is tudják hogy jártam orvoshoz. A kérdésem a következő. Van egy nagyon kedves lány ismerősöm aki elég rossz családi háttérrel rendelkezik. Sokat beszélgettünk róla és rájöttem, hogy milyen nehéz lehet ,lehetett neki. Elég közel kerültünk egymáshoz próbáltam neki tanácsokat adni de mivel én is küzdök problémákkal úgy érzem ehhez nincs igazán jogom. Megdobbant a szívem am
ikor meghallottam, hogy milyen gondokkal küzd. Nem igazán tud kitől segítséget kérni mert szerintem az emberek nem is veszik komolyan a saját lelküket. Próbáltam elküldeni a körzeti orvoshoz. Azt is mondtam, hogy szívesen elkísérem ha fél de a beszélgetésünk után el is akadt a dolog. Hogyan lehetne rajta segíteni? Szeretném leírni azokat a dolgokat is amiket mesélt a tüneteiről de úgy gondolom, hogy ez nem tartozik a nagyvilágra leginkább csak magára de túl fiatal ahhoz, hogy ezt komolyan vegye pedig szerintem sokkal komolyabb annál mint amit én éltem át anno. Ha esetleg van lehetőség arra, hogy olyan levelet váltsunk ami nem publikus kérem válaszoljon.
Jelige: segítség.
VÁLASZ
Tisztelt levélíró!
Igaza van, a pánik és egyéb alapvetően szorongásos zavarok, valóban szinte járványszerűen terjednek. És pontosan úgy van, ahogy írja, az emberek szégyenlik elmondani a problémáikat.
Én nem tartom a szorongást betegségnek, meggyőződésem, hogy a társadalomban (nem csak nálunk, de hazánkban különösen) óriási a bizonytalanság és az emberek megérzik ezt és szorongással reagálnak, természetesen irracionális módon, ahogy a láva is váratlanul tör fel a vulkán mélyéből.
Persze ez nem jelenti azt, hogy orvosi megközelítéssel nem lehet a pánik zavart kezelni, a szorongáscsökkentők, de méginkább a modern antidepresszansok kiváló ellenszerek, főleg, ha azt egy empátiás, a páciensét valóban elfogadó pszichiáter adja.
A világot nem tudjuk megváltoztatni, de Ön nagyon helyesen írja, hogy önmagunkat képesek vagyunk, de ez nem olyan egyszerű. Valószínüleg sokkal egyszerübb a gyógyszeres megoldás, ami a lelketlen világunkban végülis logikus megoldás.
És persze rengeteg alternatív gyógyítási lehetőség van, csak meg kell nézni a neten.
Nekem az a véleményem, hogy mindenkinek a saját, egyedi útján érdemes és szabad haladnia, mert mindenki egy külön egyéniség és ezért a szorongásra adott válasz is mindig egyéni.
Annyit szeretnék még hozzátenni, hogy a pánik egy megváltozott tudatállapot és a leghatékonyabbak azok a módszerek, amik paradox technikával hirtelen képesek megváltoztatni ezt a tudatállapotot. Persze ez sem ennyire egyszerű, azt szoktam mondani, hogy ha a kulcs képes a zárját megtalálni, akkor sikerül.
Együttérzéssel: dr.Lajtavári László
Kövess minket!
facebook
Weborvos
Kapcsolódó cikkek