segítséget kereső

Jelige: segítséget kereső tisztelt Lajtavári Doktor úr, olvasgatom a rovatát, és nem mindig megnyugtató, amit ír. Pl: 35 éves kor fölött leírják az embert. Ez még nagyon fiatal kor. (A Doktor úr is mennyivel több, és milyen aktív, és rengetegen mások is. És ez csak tényleg egyetlen példa. De biztos nem könnyű írásban tanácsot írni.)Ha néha úgy is érzi, talán nem kellene leírnia. Nekem adott válaszában a vonzás törvényéről is írt. Tudja, ha kellemetlen/kedvezőtlen dolgokat emleget (főleg olyat, amit nem is kérdeztek), azzal csak erősíti a rosszat! Nem megbántani akarom, csak az ember "megnyugtatást" vár egy pszichiátertől. Vagyis én. De sokszor egyáltalán nem azt ad. Hát lehet, hogy nem szabadna ilyesmit várnom. De én meg ilyen vagyok. Lelki/érzelmi támaszra szorulnék! De nagyon.Nem tudom, válaszol-e beírásomra. Üdvözlettel: egy "segítséget" kereső

Kedves levélíró!
Köszönöm szépen a levelét, annak vagyok a híve, hogy próbáljunk megbeszélni mindent, ami zavaró a kommunikációban.
Sajnos nem találom az eredeti levelét, ha ismét elküldené nekem sokat segítene.
Így próbálok arra válaszolni, amit ir.
A 35 év.: én egyáltalán nem gondolom, hogy az élet ekkor ér véget. Az élet vége a halál. Pusztán egy rossz érzésemet osztottam meg Önnel, hogy azt látom, ebben az egyre jobban rohanó világban egyre hamarabb kezdik "leírni" az embert. Én is elkezdtem érezni ezt és fontos volt, hogy tudatosítsam ezt, mert ez ösztökélt arra, hogy "csakazértis" megmutatom, hogy mennyire aktív és teljes életet élő tudok lenni. Elnézést ha megbántottam ezzel, sajnos ha nem személyes a beszélgetés nehéz figyelni a másik visszajelzését. Ha "élőben" beszélgetnénk, akkor sokkal könnyebbb lenne érzékelni, hogy mit tud elviselni a másik és mit nem. Mert igaza van. Én is csak azt nevezem segítségnek, amit annak is érzünk. Ez nagyon fontos. Ami az elvárásokat illeti, az nehéz kérdés. Én nem azt tartom a legfontosabbnak, hogy mindenképpen támaszt adjak, hanem azt, hogy őszintén, igazat mondva beszéljek (írjak) annak, akit megillett.
Itt is nagyon kényes megtalálni a helyes egyensúlyt. "Élőben" ez is könnyebb, akkor a visszajelzések segítenek abban, hogy a másik mennyire terhelhető. Mert abban remélem egyetértünk, hogy a lelki problémáinknak a fő oka az, hogy bizonyos feszültségeket nehezen bírunk. Ha valaki nagyon sok támaszt vár el a környezettől, óhatatlanúl csalódni fog, mert a világ nem ilyen.
Multkoriban kaptam egy kritikus levelet, ami arról szólt, hogy "kibújok" a felelősségem alól, mert nem elég élesek, direktek a leveleim, túlságosan "együttérzőek". Önnél meg valószínüleg mélyebbre mentem, mint amit el tud viselni és ez okozott problémát. Nem olyan nagy baj ez. A lényeg, hogy megbeszélhetők legyenek a dolgok, akár szóban, akár irásban.
Nem véletlenül adom meg a személyes telefonszámomat, a rendelési elérhetőségeimet. Nyugodtan fel is lehet keresni engem.
De lehet irni is, mint most Ön.
Tudja én akkor kezdek egy kapcsolatot valódinak tartani, ha megjelennek a feszültségek is. Hiszen ezek miatt kérnek tanácsot és én ezekre próbálok reagálni.
Nekem nagyon sokat segítenek az olyan visszajelzések, mint az Öné, mert nem bántóak, mégis őszinték. Járjon tovább is ezen az úton - másokkal is !
Üdvözlettel: dr.Lajtavári László