segítségre szorulok

Tisztelt Cím. Nyolc éve dolgozom egy cégnél, ahol eléggé stresszes a munkám. Valamelyest hozzászoktam már, az évek alatt alkalmazkodott a szervezetem talán és a lelkem is...

... A munkám viszont egyre több és egy éve egyre nehezebb. Válthatnék, de azt érzem, hogy akikért dolgozok, szüksége van a segítségemre és még nem volt szívem otthagyni, meg egyébként szeretek is ott dolgozni, mert jó a kollektíva.

Azonban a gondok olykor felülkerekednek mindenen és eluralkodnak rajtam. Már komoly tüneteim vannak. Hazahozom a lelki gondokat, nem tudok pihenni, nyugodni. Sok esetben erős szívdobogásom van, a vérnyomásom tökéletes, a pulzusom viszont 106, vészesebb helyzetben ennél is több. Enni ilyen állapotban nem tudok, rengeteget fogytam, csak nyugalmi állapotban tudom visszaszerezni valamelyest a súlyomat, de sajnos ingázok, mert a munkámból kifolyólag mindig visszaesek a mélypontra lelkileg, és ezért egészségileg is. Gyomorideg, remegés egyaránt van, előfordul hogy egy-egy helyzet átvészelése után a feszültség úgy hagy alább, hogy az egész testemben remegni kezdek. Lehangoltságot, félelmet okoznak a gondjaim, lassan azt érzem, nem élem túl a dolgokat, komolyan ezt érzem. 30 éves vagyok.

Jelige: segítségre szorulok.



VÁLASZ



Kedves levélíró!



Valóban szüksége van a segítségre, de a leveléből kitűnik, hogy tudja is a megoldást, de ezen az úton még nem indult el. Teljesen egyetértek azzal, hogy a pörgő, stresszekkel és bizonytalanságokkal teli túlzott terhelést veszi a szívére. De a problémát abban látom, hogy a világban és következésképpen az Ön tudatában lévő káoszt viszi nap mint nap haza és ez okozza a tüneteit is.

Ha sikerül nyugodt állapotba kerülni, az inkább azt jelenti, hogy ezt a káoszt képes lecsendesíteni és ettől lesz nyugodtabb a lelke is.

Valóban nagyon fiatal még, de ha nem történik lényeges változás, akkor sajnos bejósolható, hogy a tünetei előbb utóbb valódi szervi betegségként jelentkeznek majd.

Sajnos tömegével szenvednek hasonló gondokkal az emberek, az európai statisztikák szerint minden negyedik uniós állampolgárt érintik ezek a zavarok.

Kezdetben valószínűleg és remélem csak átmenetileg gyógyszeres kezelésre lenne szükség, ezt a pszichiáter majd felírja Önnek.

Ez megállítja majd a folyamatot és időt ad Önnek, hogy elgondolkodjon a " hogyan tovább" alapvetően fontos kérdésén.

Tudom, hogy nagyon nehéz és lassú folyamat " kiszállni" ebből az őrült hajszából, de csak egy élete van és ezért felelősséggel tartozik Önmagának és környezetének is.

Nagyon örülök, hogy érzi a " lelke" berzenkedését, hallgasson erre a mélyen belülről jövő hangra, mert ez képes csak valódi menedékhez elvezetni.

Ha ezt az utat választja, akkor egy hosszú, nehéz és erőfeszítésekkel teli útra lép majd, de szerintem megéri.

Persze a világból nem lehet "kiszállni", de meg vagyok győződve arról, hogy lehet sikeres egyensúlyt találni az " engedelmesség" és a " szabadság" között, de ehhez nyitottságra, őszinteségre és az élet mélyebb értelmének megtalálására van szükség.



Együttérzéssel: dr. Lajtavári László