Semélyiségzaart állapitottak meg

Semélyiségzaart állapitottak meg az orvosok egy rokonomnál, mindenben ugy cselekszik ahogy nem helyes, hiába figyelmeztetjük magyarázunk neki, agressziv is,sokszor öngyilkos, depresszios 40%-ra százalékolták le, de ebből meglélni nem lehet, dolgozni nem tud nics is munkahely, évtizedek ota megkeseriti az életünket mindenhol falalkba ütközünk semmit nem lehet tenni hogy bekerüljön valamilyen intézetbe,egyszerüen egyedül megélni sem anyagilag és semmilyen formában nem tud mi lenne a teendőnk, mert azt sem szeretnénk hogy az utcán végezze, mert van ugy hogy elmegy és azt se tudjuk hol van szedi e a gyogyszerét ja a gyogyszeradagját megemelték összeesik tőle,igy hogy is tunda dolgozni?De munakehly sincs ésa szoc. járadék 27ezer eből hogyan lehet megélni, csak ugy ha segitem,de akkor hol a szoc. háló? Pl tüzelő hogy ne fagyjon meg a kis otthonában, De a pszichiáter orvosa még egy hétre sem utalja be a pszichiátriára, mit tehetünk, semmit???

Kedves levélíró!
Nagyon, de nagyon nehezet kérdez. Én1983-ban azért választottam ezt a pályát, hogy ezeken az embereken (akit Őn is leírt) hatékonyan segítseni. Elértem némi eredményt, de be kellett látnom, hogy ez nem szakmai kérdés, hanem a társadalom müködésének a jelzője.
Jelenleg ilyen a magyar társadalom és ahogy a politikai fejleményeket nézem, nem is lesz egyenlőre könnyebb az Ön által is említett nehéz sorsú, az életben eltévedt emberek sorsa.
Nyilván mindenki felelős az életéért, de nem teljes mértékben. A kérdés ilyenkor mindig az, hogy mennyire müködik a társadalmi szolidaritás.
Magyarországon ezzel mindig is komoly bajok voltak.
Én az Eu. Bizottság mellett is dolgozom tanácsadóként, elég tisztán látom, hogy mit tervez Európa a jövőre nézve.
Valóban kidolgoztak egy csomó programot, de ezek inkább a fejlettebb országokban használhatók.
Kevesen vagyunk, akik közvetlenül próbálnak befolyást gyakorolni az egészségügy-szociális szféra-oktatás-munkaügykormányzati szintjére, a válasz mindég pénzhiány, bár szerintem ez nem magyaráz meg mindent.
Sajnos - bizva a jövőben - a legtöbbet azoktól az emberséges "átlagemberek" segítségétől várhatunk, mint Ön is.
Egy megjegyzésem lenne csupán. Csak annyit adjon, amit könnyen tud adni, ami jót tesz az Ön lelkének is. Ne vállaljon semmiképpen sem többet, mint amit anyagilag, lelkileg és testileg bír.
Örülök, hogy találkozhatom olyan emberekkel is, mint Ön.
Együttérzéssel: dr.Lajtavári László