Shushy

Tisztelt Doktor Úr/Nő! Alvászavarrokkal küzdök, már elég rég óta, csak eddig nem zavart mert egyedűl éltem meg őket, de mióta összeköltöztem a kedvesemmel, így már érdekelt vagyok abban, hogy változtassam az alvásra szánt idő milyenségét. Elég rég óta, már gyerekkoromban voltak ilyen problémáim, de akkor inkább csak rossz álmok gyötörtek és akkor az előző napi teendőimnek, vagy a tv-ben látottaknak köszönheteően hittem, hogy azokat álmodtam. Időközben rosszabb lett a helyzet, mert a rossz álmok mellett alvajárás, fogcsikorgatás(de annyira hogy a másik szobában nem tudott aludni a testvérem), nyitott szemmel való alvás, ordibálás, vagy szimplán csak beszéltem álmomban, és persze nme emlékszem rá, hogy ezeket mid csináltam, a horkolásra néha felkelek. A kedvesem nem tudja magát kipihenni miattam, mert éjszaka nem alszom, mikor alszom, tudom, hogy én csinálom ,de nem tehetek róla, vagy igen? Seretném kikérni a véleményét. Előre is köszönöm Tisztelettel Jelige: Shushy

Kedves kérdező!

Nagyon tetszik, hogy ilyen nyiltan, névesítve is elvállalja a problémáját, ami pedig nagyon sok embert érint.
Az álomnak nagyon fontos funkciója van és nem véletlen, ha ennyire intenzíven álmodik.
Könnyen elképzelhető, hogy arról kellene inkább beszélni, ami megjelenik az álmában, mert az jelzi magát a problémát. Ha azt sikerül megoldania, nincs szükség az un. "álommunkára"
Nagyobb neurológiai osztályok (ilyen pl. a volt Honvédkórház) rendelkeznek alváslaboratóriummal, szerintem be kellene jelentkezni oda, és az éjszakai EEG vizsgálat sok mindenre választ ad. Lehet, hogy nem pszichológiai probléma áll a háttérben, akkor ezt gyógyszerrel is lehet rendezni.
Ha pszichológiai a probléma, akkor szakemberhez irányítják.
Valóban fontos ennek a rendezése, mert nem tesz jót a párkapcsolatnak, ha zavarjuk a másik pihenését.
És mégegyszer köszönöm a férfias kiállást, így sokkal gyorsabban rendezhető a probléma.

együttérzéssel: dr.Lajtavári László