sosem tudnak épkézláb tanácsot adni, diagnózist felállítani

sosem tudnak épkézláb tanácsot adni, diagnózist felállítani

Tisztelt Cím!

Kislány koromban diétáznom kellett a túlzott savtermelődésem miatt, aztán volt egy idő (kb 9-10 évesen), amikor véres köpetem volt, akkor azt hitték TBC-s vagyok, de kiderült, mégsem. Kétszer volt eddig tüdőgyulladásom, hónapokig tartott mindkettő. Idegrendszeri problémáim is voltak, szedtem rá nyugtatót is, amit pszichiáter irt fel. Voltam kardiológusnál néhány éve, mert nagyon gyorsan vert mindig a szívem, azt mondták nincs semmi gond.

Most 20 éves vagyok.

Édesapám refluxos, nem tudom ez mennyire számít, de gondolom nekem is az lehet, mert mostanában megint érzem, hogy sok a savam, égni szokott a gyomrom. Utoljára ezt 12 évesen éreztem kb. Nem tudok semmilyen allergiámról, de egy fél éve kb. egyik reggel arra ébredtem hogy mindenem feldagadt, csalánkiütésem volt, a torkom is összeszorul alig kaptam levegőt, azt hittem meg fogok fulladni. Pár hónapja elég sokszor előjött nálam ez a fulladós dolog, van, hogy nem idegeskedem semmin abban a pillanatban, mégis hirtelen úgy érzem nem tudok olyan mély levegőt venni mint máskor, nehezen nyelek. Ilyenkor megijedek és emiatt ezek fokozódnak. Háziorvosom kb 3 éve azt mondta nekem hogy hipochonder vagyok. Emiatt már sok betegségről olvastam az interneten. Szóval ha kicsit zsibbad a karom, vagy nehezen nyelek, esetleg szédülök, egyből arra gondolok agyvérzésem, szívrohamom esetleg stroke-om lesz. Ha a fejem fáj, eszembe jut, hogy esetleg agydaganatos vagyok. Kb. 4 hónapja történt, hogy néhány napig annyira köhögtem, hogy nem tudtam aludni sem tőle. Be is képzeltem magamnak, hogy tüdőrákom van, de minimum tüdőgyulladás. Elmentem orvoshoz, aki azt mondta elég zavaros hangja van a bal tüdőmnek. Elküldött mellkasröntgenre, ahol megállapították hogy tiszta a tüdőm, a szívem enyhén balra fordult, ez is illetve a hátfájás is azért van, mert erős gerincferdülésben szenvedek. 5 éve dohányzom, naponta egy doboz cigarettát szívok el. Rokonságomban haltak már meg tüdőbajban. A hátam pedig akkor fáj inkább, ha előző este nagyon sokat dohányoztam. Ezért is gondoltam arra, hogy esetleg elcserélhették vagy elronthattak valamit a röntgenfelvételen. A másik problémám, hogy akkor is izzad, nyirkos a tenyerem, amikor nem idegeskedem és a kezem is évek óta remegnek. Egyébként a hétköznapokban nagyon sokat idegeskedem már évek óta. Depressziós már nem vagyok, sokszor vagyok vidám, jókedvű. Társasági ember vagyok, nincs problémám az ismerkedéssel, beszélgetéssel. Szóval sokat idegeskedem, pedig nincs rá nyomós okom. Általában egy vonatút is nagy stresszhelyzetet okoz. Megrögzötten félek sajnos sok mindentől van amitől nagyon, van amitől kevésbé. Például rettegek attól minden nap, hogy meg akarnak ölni, megvernek, kirabolnak, betörnek a házunkba, esetleg a családommal történik ugyan ez. Az egyik legnagyobb problémámat pedig az okozza, hogy állandóan azt gondolom, hogy rólam beszélnek az emberek, kinevetnek, terveznek ellenem valamit. Ha nem egy jó barátommal megyek valahova, hanem egy ismerőssel, azon rettegek, hogy el akar kábítani az illető, eladni a szerveimet, meg akar erőszakolni. Állandóan bonyolult összeesküvés elméleteket gyártok, amik teljesen logikusan vannak felépítve, már-már büszke vagyok magamra, hogy megelőztem a rosszakaróimat és ilyen alaposan megtervezett "hadműveletre" rájöttem. Nem csak emberektől félek: Viharban nagyon félek, hogy belém csap a villám, fejemre esik valami. Már beszereztem önvédelmi eszközöket is az esetleges támadások ellen. Ez nagyban enyhít a félelmemen, de még így is nagyon megnehezíti az életem. Nem szeretek sehova egyedül menni. Nem csak magamat, de a családomat is borzasztóan féltem. A minap nem vették fel nekem a telefont 1 óráig, és teljesen pánikba estem, sírógörcsöt kaptam, reszkettem és szinte biztos voltam benne, hogy valami nagy tragédia történt. Pl autóbaleset, gyilkosság. Már abban a második fél órában elkezdtem azon tanakodni, hogy ölöm meg magam, ha magamra maradtam. Sajnos emiatt az állandó idegeskedés miatt hetente többször is iszom alkoholt. Bár nem érzem úgy, hogy függő lennék, mert vannak napok, amikor ha kínálnak sem kérek, nincs kedvem hozzá, illetve ha tervezem, hogy iszom és valami miatt nem valósul meg, nem érzem rosszul magam, illetve egyedül nem igazán szoktam inni, inkább csak társaságban. Frontint is szoktam szedni néha. A 0,25-ös már nem használ, de a 0,5-ös viszont eléggé elkábít. Tehát a lényeg az, hogy ez a sok idegeskedés és képzelgés kezd az egészségem rovására menni és a társas kapcsolataim is kezdenek romlani, nehezen viselik az üldözési mániámat, gyanúsítgatásaimat, állandó panaszkodásaimat, és azt hogy állandóan félek mindentől. A kérdésem az lenne, mit tehetnék ezek ellen, vajon ez mind mi miatt lehet? Egy betegségre utalhatnak? Vagy az ideggyengeségem, esetleg a rossz életvitelem lehet mindezeknek az oka? Tragédia még nem történt az életemben, szerető családban élek, talán annyi, hogy gyermekkoromban sokat bántott a környezetem, talán ezért is lehetek ilyen érzékeny.

Sajnos jártam sok orvosnál, de sosem tudnak épkézláb tanácsot adni, diagnózist felállítani.



Nagyon köszönöm a válaszát.

Kedves levélíró!
Hát régóta nem kaptam ilyen hosszú és fontos részletekkel teli levelet, mint Öntől. Köszönöm szépen. Dehát tudja, milyenek vagyunk mi pszichiáterek, mindenben találunk valamit.
Ahogy olvastam a levelét, arra gondoltam, mi lenne, ha egy orvosi rendelőben mondana el "egyszuszra" ennyit. Szerintem nem engednék meg, biztosan türelmetlenül közbevágnának. Szóval azt éreztem, hogy Önnek nagyon nagy szüksége van arra, hogy vége meghallgassák és lehet, hogy ez nemcsak a betegségével kapcsolatban van így, hanem ez egy régebbi probléma.
Amit a gyomorpanaszával kapcsolatban írt, nagyon hasonlót gondolok, tényleg így van, ahogy írja.
De amikor az első rosszullétéről írt, bármibe fogadtam volna, hogy ez nem egy "mentális" úton kialakult rosszullét, hanem egy valódi allergiás rosszullét. ( salánkiütés, feldagadás), ami nem tudom mitől volt, de annyira megijedt tőle (jogosan), hogy ettől kezdve már Ön lett "allergiás" a légzéssel, fulladással, tüdő betegséggel kapcsolatban és egyre jobban koncentrált is ezekre és ahogy lenni szokott, amire gondolunk, az bizony be szokott jönni.
Sajnos Ön inkább rossz dolgokra gondol makacsul és rossz dolgok is történnek. Ilyen a vonzás törvénye.
Egészen biztosan segítségre van szüksége és én elsősorban egy jóindulatú, türelmes az életben már megbölcsült pszichológust (nőt?) kívánnék Önnek, még akkor is, ha nehéz ilyet találni - mert gondolom nincs erre elég pénze - hát akkor erre gondoljon. És Önben nagyon sok tehetség van, ne menjen a betegség felé, higyjen abban, hogy ki lehet jönni ebből és használja a képességeit inkább valami alkotásra.
Együttérzéssel: dr.Lajtavári László